Atádról is vezetnek utak messzire

Röpülj, hajóm! – ezzel a címmel jelenik meg egy interjúkötet egykori adys diákokkal még karácsony előtt. Szerzője, Kozma Marianna főleg fiataloknak szánja iránymutatásként.

„Mi a siker? Kitűzött céljaink elérése? Álmaink megvalósítása? Vagy ha meg tudjuk őrizni józan eszünket és emberségünket az ezek ellen ható tényezők dacára? Döntse el a kedves Olvasó, miután letette ezt az interjúkötetet” – olvashatjuk a könyv fülszövegében.

Az atádi gimnázium tíz egykori diákjával készített interjúból egyebek között kiviláglik: megállják a helyüket nemzetközi cégeknél, jól beszélnek idegen nyelven, sajátjuk az igényesség, a rugalmasság, kiválóan alkalmazkodnak, nyitottak és bátran váltanak. A fizetésen túl alapvetően fontos szempont számukra egy feladat, megbízás, munka vagy állás elvállalásakor a perspektíva, az előre lépésnek, az állandó megújulásnak és az újabb ismeretek elsajátításának a lehetősége.

– Itt is élnek tehetséges, értékes emberek, innen is vezetnek utak messzire: ezt szeretném bemutatni – válaszolta kérdésünkre Kozma Marianna. – Célközönségem a jelenlegi gimisek, akik előtt még ott a választás esélye, a jövőjükről való döntés útelágazódása előtt állnak. Mindenki szereti az inspiráló történeteket, remélem, azok lesznek a volt adysok sztorijai is. Többnyire nem nyílegyenes és zökkenőmentes utak ezek, sokuknak kellett nehézségekkel szembenéznie: de volt céljuk, mindig a pozitívumokra és a lehetőségekre összpontosítottak, nem arra, ami hátráltat és lehúz.

Két példát is említett a szerző. Egy kallódó, rosszcsont fiú volt a gimiben az egyik beszélgetőtársa, aztán 10.-ben egyszer csak történt valami. Az osztálykiránduláson egy barlangot látogattak meg, ahol geológus hallgató egyetemisták kalauzolták őket. Méghozzá nagyon lelkesen, inspirálóan, ezért a fiú úgy jött ki a barlangból, hogy egy életre szólóan eldöntötte, geológus lesz. És, persze, mindvégig ki is tartott emellett.

Egy volt adys lány pedig angoltanárként végzett az ELTE-n, a londoni egyetemen is tanult ösztöndíjasként, nagyon magasan képzett nyelvtanár lett, ugyanakkor önkéntesként rendszeresen lejárt egy több száz kilométerre lévő apró faluba hátrányos helyzetű cigány gyerekeket tanítani, majd az lett az első munkahelye.

Az alma mater magyar-angol szakos tanárnője elmesélte: eredetileg az iskolaújságban jelent volna meg pár interjú, amihez ő adta volna az ötleteket. Aztán kiderült, sokkal több van ebben, és akkor úgy döntött, megírja ő: legyen egy kötet. Ismerősökhöz fordult, és 10-50 ezer forintonként összeszedte a kiadás költségeit. Az önkormányzat is támogatja. A szellemileg független könyv 200-300 példányban fog megjelenni remélhetőleg még karácsony előtt. Bízik benne, hogy akár több helyen is megvásárolható lesz majd.

Marianna hozzáfűzte: kíváncsi a könyv fogadtatására, ugyanakkor tervezi, hogy jónéhány, külföldön élő egykori adysról is ír: többek között egy iraki konzul, egy abu dhabi stewardess, egy Japánban élő orvos és egy helsinki iskolapszichológus „van a tarsolyában”.

– Arra szeretném biztatni ezzel a mostani középiskolásokat, hogy higgyenek abban, hogy sosem késő elindulni vagy irányt változtatni – írja a könyv bevezetőjében Marianna. – A lényeg, hogy kiapadhatatlan kíváncsisággal forduljanak a sokszínű világ felé, és ne féljenek azzal foglalkozni, amit igazán szeretnek, és úgy, ahogyan az a legtöbb örömet jelenti számukra. A szülők és a nagyszülők nemzedéke számára pedig az az üzenete ezeknek a történeteknek, hogy amíg ilyen értelmes, tettre kész fiatalok vesznek minket körül, addig van remény!

Megosztás