Ma van a méhek napja!

Kis szorgos-szőrös barátainkra emlékezünk a mai napon. Az országos Méhészeti Egyesület rendkívül érdekes és szép ismeretterjesztő filmet készített a mézgyűjtőkről. Környékünkön eddig jól alakult a méhek hordása.

1994-től a Magyar Méhészek Egyesületének kezdeményezésére április 30-án ünnepeljük a méhek napját Magyarországon. A kezdeményezés nem titkolt célja a magyar mézfogyasztás fellendítése, és a méhészeti termékek megismertetése, nem utolsó sorban a figyelem felhívása a beporzó fajok fontosságára. A 170 tagot számláló Nagyatádi Méhész Egyesület elnöke, Balogh László szerint környékünkön eddig rendben zajlik a méhek hordása.

– Hála Istennek idén a méhek a jó tavasz miatt korán meg tudták kezdeni a virágpor- és nektárhordó tevékenységet. Mondhatni, eddig a hordás tökéletesen alakult – mondta az elnök. – A gyümölcsfák virágázása viszonylag egyenletes volt, egyedül a szilva virágzása alatt jött egy lehűlés, de ez nem befolyásolta jelentősen a méhek munkáját. Az akác egy részét megcsípte a fagy, de reméljük, hogy ez nem lesz hatással jelentősen a méztermésre.

A repce, nos igen, itt már adódtak problémák, melyeket főleg az év eleji szárazság okozott. Az ilyenkor elvárt csapadékmennyiség töredéke esett csak le márciusig. Emiatt a repce nagyon rosszul fejlődött, mind a méhészet, mind pedig a gazdák szempontjából, sokkal kisebb volt a nektárképződés. Szerencsére az áprilisi esők tisztességesen helyrehozták őket. És bár a repce nem igényel beporzást, de akár 15 százalékkal növelheti a termést, ha a méhek is szorgoskodnak rajta. Ezért bízunk benne, hogy a gazdák nem használnak olyan szereket, amik a méhekre rossz hatással lennének.

A méhcsaládok fejlődése folyamatos és töretlen volt, és jelenleg úgy néz ki, hogy a környékünkön nem nagyon volt mérgezés. Itt főleg a neonikotinoidokat tartalmazó permetező- és csávázószereket értem, amelyeket kártevőirtásra használnak. Az unióban ez már évek óta be van tiltva, nálunk viszont tavaly szükséghelyzeti engedélyezést léptettek érvénybe, így a kukoricánál, repcénél és napraforgónál az országban sok helyen alkalmazták ezeket. Sajnos, ez a méreg a méheknél idegrendszeri problémákat okoz, összezavarja a tájékozódásukat és nem találnak vissza a kaptárba, végül elpusztulnak. Ilyenkor tucatszámra mászkálnak a kaptár körül, ezeket hívjuk sétáló méheknek. Ezekre a mászkáló méhekre nem láttunk sok példát idén, így feltételezhető, hogy csak kevesen használják ezt a mérget.

Ugyanakkor jelentős probléma látszik a vadon élő méheknél, a nem a mézgyűjtő, hanem beporzó fajoknál, mint a poszméheknél vagy a fali méheknél: utóbbi faj szinte el is tűnt az országból. A csávázószerek tavalyi használata jelentős pusztulást okozott az állományukban. Emlékszem rá, gyerekkoromban rengeteg volt ezekből a természetes beporzókból, az utóbbi évtizedekben viszont a töredékükre csökkent a számuk. Mindenkinek tudomásul kell venni, hogy az élelmiszereink legalább 45 százalékáért ezek a beporzó fajok felelnek, nélkülük éhen halnánk.

Az OMME két évvel ezelőtt készített egy ismeretterjesztő dokumentumfilmet a mézkészítő szárnyasokról. A „Méhek útján” című 15 perces videóból kiderül, miként háziasította az ember a méheket, és hogy hogyan is készítik ezek az apró jószágok az aranyló-csordogáló kincset. Emlékezzen meg Ön is izgő-mozgó, duruzsoló barátainkról, és tekintse meg a dokumentumfilmet!

 

Stábunk pedig tavaly tett látogatást egy helyi méhtenyésztő családnál. Ha kíváncsi, hogy néz ki az anyakirálynő, és hogy mennyi nektár folydogál egy kaptárban, tekintse meg videónkat!

Megosztás