A mesterszakmák szerszámainak nagyatádi gyűjtője

Házi kiállítást állított össze 40 éves gyűjteményéből a nagyatádi asztalosmester. A polcokon egy tucat ma már eltűnőben lévő szakma megkopott szerszámait tette szemlére. Ezek közül akad, mely már több mint száz éves.

Gottvald Miklósnak 63 éves kora ellenére még mind a tíz ujja megvan – ami nagy szó egy asztalosmester esetében. Pedig már gyermekkora óta foglalkozik a fa megmunkálásával: édesapja műbútorasztalos volt, és mint Miklós bácsi mesélte, az ő műhelyében nőtt fel, ott ragadt rá a szakma is. Ő maga pedig épületasztalos lett: a 70-es években állt be inasnak, 81-ben lett önálló iparos. A mesterlevelét 1997-ben szerezte meg.

Számos említésre méltó asztalosmunka került ki a kezei alól az évek során: a Nagysallérban található vadászkápolna és a rinyatamási kastély 120 négyzetméteres kerthelyisége is Miklós bácsi érdeme. Az elmúlt 40 év során munkáinak köszönhetően számos mesterséggel került kapcsolatba, melyek közül nem egyben ki is próbálta magát: konyít egy kicsit az üvegezéshez és a kovácsoláshoz is. Ezek során a felhasznált eszközöket megőrizte, ezekhez hozzáadódtak nemcsak apjának, de nagyapjának szerszámai is, aki pedig kőműves volt. Műhelyében mindig félretette ezeket, melyek mindeddig csendben meglapultak egy sarokban, arra várva, hogy Miklós bácsi rászánja az időt a rendrakásra. A mostani kényszerbezártság tökéletes alkalmat adott erre.

40 év gyűjteményét rendszerezte az asztalosmester
40 év gyűjteményét rendszerezte az asztalosmester

A kijárási korlátozás teremtett alkalmat arra, hogy végre rendbe tegyem ezeket – mesélte Miklós bácsi. –  Amióta önálló iparos lettem, azóta gyűjtöttem a különböző szerszámokat. És hát kellett már hely a műhelyben, úgyhogy felraktam ezeket a polcokat, és végre rendszerezni tudtam rajtuk a szerszámokat.

Kiderült, hogy Miklós bácsi gyűjteménye a szakmák rendkívül széles tárházából merít. Döntő többségben persze az asztalos szerszámok szerepelnek a repertoárban (gyaluból csaknem 70 darab volt), de a következő szakmák eszközei is megtalálhatók a kiállításban: kádár, bognár, patkolókovács, hentes, kovács, lakatos, üvegező, sírkőkészítő, ács, pék, molnár és még sorolhatnánk.

A legtöbb gyalut még édesapja használta
A legtöbb gyalut még édesapja használta

Miklós bácsi minden szerszám pontos célját meg tudta nekünk határozni, eközben olyan szakszavak is felmerültek, melyek egy része ma már kezd kikopni a magyar nyelvből. Így például funkciójuktól függően megkülönböztettünk fazon-, falcoló- és nútoló gyalut, több fajta faragószekercét, tisztítóvasakat, sziókéseket, parketta csiszolására való „csikót”, kukorica morzsolására való „kobzót”, és még folytathatnánk a listát. A kalapácsok külön polcot kaptak, melyekből aszerint, hogy mely mesteremberek használták, 5-7 különböző fajtát különíthetünk el.

Ahány szakma, annyi szerszám
Ahány mesterember, annyi szerszám

A szerszámok nagy részén látszik, hogy kézzel készültek nagy szakértelemmel és aprólékossággal. Egy elfelejtett, nyugodtabb és gondosabb korszak elevenedik meg általuk.

 – Annak idején a mesteremberek mind maguk készítették el a saját eszközeiket – mesélte az asztalosmester. – Nem voltak még a mai modern eszterga- és marógépek, sok türelem kellett hozzájuk, évekig tartott egy-egy szakma elsajátítása, és mindent kézzel csináltak. Nagyon meg voltak becsülve a jó szakemberek.

Néhány rendkívül különleges elem is megtalálható a házi kiállításban. Az egyik rögtön szembeötlik, mivel nem mondható éppenséggel szerszámnak: egy első világháborús robbanótöltetnek a fémváza áll a polcok mellett. Az eredeti funkciójától eltérően Miklós bácsi különböző ötvösmunkákra használta: ezen formáltak fémlapokat és drótokat.

Robbanni már nem tud, de a kalapácsütéstől szépen cseng a robbanótöltet
Robbanni már nem tud, de a kalapácsütéstől szépen cseng a robbanótöltet

És ha már a háborúnál tartunk: egy hentesek által használt szúrókés is lekerült a polcokról, mely egy első világháborús szuronypuska szuronyából készült. Miklós bácsi szerint valószínűleg ez a legrégebbi darab a gyűjteményében.

Háborútól a böllérpadig - bökőkés lett a szuronypuskából
Háborútól a böllérpadig – bökőkés lett a szuronypuskából

Aztán bemutatott nekünk egy mezőgazdasági mérőeszközt is, mely még a nagyatádi grófok idejéből származott: egy kis rézmérleget, hozzá tartozó tokkal és súlyokkal, melyet a gabona nedvességtartalmának ellenőrzésére használtak. Ezzel állapították meg, hogy a búza elég száraz-e már az aratáshoz.

Ezzel a mérleggel vizsgálták a gabona nedvességtartalmát
Ezzel a mérleggel vizsgálták a gabona nedvességtartalmát

Akadt olyan szerszám is, mely szintén említésre méltó, de nem került bele a kiállításba, mivel Miklós bácsi a mai napig használja. Jobban mondva nem is szerszám, hanem munkagép: a hátsó műhelyben található egy szalagfűrész, mely 1903-ban készült, és az akkori párizsi világkiállításon aranyérmet nyert. Bár a fémvázon a dombornyomásos  betűkön már látszanak a kopás jelei, ám mind a mai napig ugyanazzal a motorral működik, mint 117 évvel ezelőtt, és amelynek a zúgását három nemzedék hallgatta a fa megmunkálása során.

117 éves motorral a mai napig működik a szalagfűrész
A 117 éves motorral a mai napig működik a szalagfűrész

Miklós bácsi szívesen fogadja a látogatókat a kiállítás megtekintésére – arra viszont fel kell készülni, hogy a mesterember nem fukarkodik a szavakkal a hozzá tartozó kiselőadásában. A régi szakmák mestereinek mindennapjaiba nyerhetünk betekintést a tárlatban látható eszközök és Mikós bácsi anekdotái által.

Fotók: Röhrig Dániel

Megosztás