A távoktatás egy éve Nagyatádon: a fiatalok legszebb évei vesznek el

Túlterheltek a diákok és a szüleik, kényszerhelyzetbe kerültek a pedagógusok. A fiatalokat távoktatás formájában is utolérő járványhelyzet magányt és maradandó generációs traumát hozott.

A járványhelyzet nem pusztán a fizikai egészségünket teszi ki állandó veszélynek, a megélhetésünket és a mentális épségünket is fenyegeti. Különösen igaz ez utóbbi a fiatalokra, akik az elmúlt egy évből immáron több mint hét hónapja távoktatásban teljesítik tanulmányaikat. A helyzet indokoltsága nem enyhít annak nehézségein. Az általános lelki és szellemi megterhelés mellett számos család még a szükséges technikai eszközöknek sincsen birtokában.

A távoktatás problémái közül sok még egy év elteltével is megoldatlan. Pl. a diákságra nehezedő feladatok mennyisége, amely még annak ellenére is kimerítőnek bizonyul a jelen körülmények között, hogy a pedagógusok egy része törekszik a foglalkoztatás jellegén változtatni. A megkérdezett szakgimnáziumi diákok elmondása szerint tanáraik még nem tapasztalták ki kellőképpen a házi feladat távoktatásban feladható reális mennyiségét, online tanóráik befejeztével is még hosszan a képernyőhöz szögezik őket az iskolai kötelezettségeik.

Sok családban nincs internet sem, vagy megfelelő digitális eszközök – az okostelefon nem elég -, a hozzájuk kapcsolódó készségek szintén hiányoznak.

Elmentettem nagyon sok jó anyagot – videókat és feladatokat is –, de hiába, ha nincs mivel megnyitniuk” – osztotta meg velünk tapasztalatait az Éltes Mátyás Általános Iskola egyik pedagógusa. Elmondása alapján a hátrányos és a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók családjai jellemzően nem rendelkeznek számítógéppel. Ilyen körülmények jelen vannak a város és a környező települések más oktatási intézményeiben járók családjaiban is. Az akár három különböző internetes felület egyidejű használata, továbbá a jelenléti oktatásban megszokott oktatói eszközök hiánya őket érinti a legsúlyosabban, még ha ők maguk nem is tartoznak a sajátos nevelési igényű gyermekek körébe. A családok eszköz- és ismerethiányát ellensúlyozandó a pedagógusok gyakran kinyomtatva juttatják el a tananyagot a tanulóikhoz, majd így is kapják vissza a megoldott feladatokat.

A számos negatívum mellett ugyanakkor a megkérdezettek szerint valamelyest már sikerült alkalmazkodni a jelen kedvezőtlen viszonyaihoz.

Sokat fejlődött a tanárok és a mi technikánk is, most már sokkal összeszedettebben mennek a dolgok – mondta a szakgimnázium egy tizenegyedik osztályba járó diákja, aki saját körében a technikai feltételeket többnyire adottnak látja, utalva az iskola által biztosított laptopokra. Két édesanya is megerősítette, hogy a fokozatos alkalmazkodás, úgymond „belerázódás” az általános iskolák esetében is könnyített az oktatásban való részvételen. Az, hogy e tekintetben ilyen szintű szerephez juthatott a tapasztalat mind a diákság, mind pedig a tanárok körében, a magukra utaltságukat mutatja: a megfelelő módszertani ajánlások és oktatási segédanyagok hiányában szükségszerű következmény, hogy az érintettek a saját hibáikon keresztül tanulva választják ki, mi látszik működőképesnek.

Az édesanyák részéről szintén megjelent a többletterhelés mint komoly probléma. Az egyik szülő így fogalmazott a távoktatásról: „Egyrészt megnyugtató, mert kisebb az esélye annak, hogy a gyerekek az iskolában elkapják a vírust, másrészről eléggé megnehezíti a dolgokat, mert nagy terhet jelent azoknak a szülőknek, akik kötött időben dolgoznak, és nem tudnak úgy segíteni átnézni és ellenőrizni mindent a gyereküknek.”

A szülőkre háruló feladatok összeegyeztetése a sokszor eleve kötött napirenddel nagy nyomást helyez a családokra. Különösen igaz ez azon gyermekekre, akik az iskolát még éppen csak elkezdték, ezáltal nem rendelkeznek azokkal az alapokkal, melyre felsőbb osztályos társaiknál építeni lehet. Az egyik pedagógus szerint „a nagyobb gyerekekkel azért lehet valamennyit haladni, de a kisebbek, akik még írni és olvasni tanulnak, velük nagyon nehéz. Nem várható el a szülőtől, hogy ő tanítsa meg minden egyes számnál és betűnél, hogy hogyan kell kanyarintani a vonalat.” A megkérdezett édesanyák egyike a következőképpen foglalta össze helyzetét: „A munkára, a háztartásra, a gyerekre együtt odafigyelni azért nem egyszerű feladat. A kisgyerek unatkozik; a barátok, osztálytársak hiányoznak neki.”

Ez egy másik komoly problémára világít rá. A közösségi élet lehetőségeinek jelentős beszűkülése mindegyik megkérdezett fiatalnál visszaköszönt. Esetükben a napi időfelhasználásból eleve nagy szeletet hasít ki az online jelenlét, ami így a távoktatás által – kiegészülve az egyéb korlátozásokkal – még inkább háttérbe szorítja a számítógéptől független időtöltést. Ez a körülmény pedig könnyen az érintettek lelki és szellemi egészségének rovására mehet; hozzájárulhat a fokozódó személyközi elszigeteltséghez, illetve fásultsághoz, motivációvesztéshez.

Úgy tűnik, hogy minden korosztályban, de különösen a fiataloknál nő most a szorongásos zavarok, így a generalizált szorongás, a pánikzavar, az agorafóbia, továbbá a hangulatzavarok, például a depresszió, valamint a szerhasználat, mint az alkohol és egyéb pszichoaktív szer, abúzus és dependencia előfordulási gyakorisága – mondta a Magyar Narancsnak adott interjúban Balázs Judit, az ELTE Pedagógiai- és Pszichológiai Karának tanszékvezetője. Ez a probléma intézménytől és évfolyamtól függetlenül érint minden tanulót és diákot.

Azért az embernek most elmennek azok a középiskolás évei, amiket soha semmi nem fog pótolni, hogy most nem lehet ott – állapította meg a szakgimnázium egyik diákja.

Tényleg az benne a nehéz, hogy egyszerűen nem találkozunk az osztálytársainkkal, és nem tudjuk lezárni ezt az időszakot. Tehát nincsenek meg ezek a nagyon fontos események, mint a szalagavató és a ballagás, pedig kell ez a lezárás egy embernek az életében – fogalmazta meg az érettségi előtt álló Nagy Kata.

Az ipari iskola diákjainak egyik gyakorlatvezetője, Nemes Zoltán azt mondta tanítványairól, hogy a foglalkozások alkalmával „legalább megvolt nekik a közösségi életük”, jelenleg azonban ők is az online térbe szorultak vissza. Ő szintén megjegyezte, hogy diákjait rosszul érinti az iskolás éveik fordulópontját jelző események elmaradása, amelyek többeknek már így is kiadással jártak: „Megvették a drága öltönyöket, és nem tudták még eddig használni.”

A gyakorlatot végző osztályok helyzete kivételesen nehéz a jelen körülmények között.

A gyakorlat az arról szól, hogy az ember megmutassa a tanulónak, hogy ezt hogyan kell összeszerelni, azt hogyan kell levágni – mondta Zoltán a személyes jelenlétet megkívánó foglalkozásról. – Ez már behozhatatlan lesz így, ilyen formán. Ők jelenleg a Messenger felületén keresztül tartják a kapcsolatot, technikai problémát eddig nem tapasztaltak. A tananyagot és az ahhoz tartozó feladatokat is ezen keresztül küldik el.

A kormány rendelete a napokban jelent meg arról, hogy április 19-én nyitnak ki újra az iskolák. Ezt előkészítendő az óvodai, iskolai és bölcsődei dolgozók oltását várhatóan április első napjaiban kezdik meg.

Képünk illusztráció. Fotó: Röhrig Dániel
Képünk illusztráció. Fotó: Röhrig Dániel

Megosztás