Az akarat utat tör a szerencsének – állítja a nagyatádi hegedűművész
Kovács Zoltán, volt atádi diák Franciaországtól Japánig számos országban fellépett már, az önfejlesztéssel azonban még nem hagyott fel: zenei tanulmányait hamarosan a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumban folytatja.
Családja még akkor költözött ide Erdélyből, mikor Zoltán kisgyerek volt. Nagyatádon viszont nem csak egy második otthonra, hanem a zene és a hegedűjáték szeretetére is rátalált a székely fiatalember.
Az elmúlt 12 évben már több mint egy tucat versenyen érte el a legjobb helyezést, féltucatnyi országban állt közönség elé, 2020-ban pedig a Brüsszeli Filharmonikusok kiegészítő tagjává választották. Mindezt egészen fiatalon, most vasárnap tölti be a 24-et.
– Magyarország egy nagyon jó zenetörténeti alappal rendelkezik, ugyanis itt van nekünk Bartók és Kodály öröksége: az összegyűjtött népzenék sokasága és a Kodály-módszer – állítja Zoltán. – Ennek a lényege röviden az, hogy a zenei nevelést már kisgyermekkorban meg kell kezdeni, ugyanis ekkor még fogékonyabb az ember. Ez nálam is így volt. Én nem zenész családból származom, de jártam zeneoviba, ami egyértelműen jó irányba befolyásolta a nyitottságomat a zenére.
Véleménye szerint a gyerekeket nem szabad beskatulyázni tehetségtelennek és tehetségesnek, a fogékonyság kialakulása ugyanis nagyban függ a környezet egyénre gyakorolt hatásától. Ha pedig rendelkezésre áll a megfelelő környezetet, akkor kaphatják meg a gyerekek igazán a fejlődés lehetőségét.
Zoltánt második osztályos korában iratták be a zeneiskolába, ekkorra alakult ki igazán a zene iránti érdeklődése. A szülei nem erőltették rá a hangszert, ugyanakkor mindig is támogatóak voltak törekvéseivel kapcsolatban.
– Először gitározni szerettem volna, mondván, ez tetszik a lányoknak. Édesapám azt tanácsolta, hogy tanuljak meg hegedülni, ez ugyanis jó alapot jelentene később a gitárhoz is.
A fordulópontot zenetanára, a néhai Kuti Béla hozta el, aki bíztató meglátással hívta fel a szülőket az akkor tíz és fél éves Zoltán egyik hegedűórája közben.
– Azt mondta nekik, hogy nagyon tehetségesnek lát, emiatt pedig érdemes lenne alaposabban is foglalkozni velem – emlékezett vissza a hegedűművész. – Ezután kezdődött meg az igazán kemény munka. Gyakorlatilag így kaptam meg a lehetőséget arra, hogy tizenévesként már egy kitűzött cél felé haladjak.
Először heti két alkalommal, majd később már minden nap járt hegedülni. Ez sokszor az egész délutánját kitöltő elfoglaltsággá vált, előfordult, hogy egy nap akár kilenc órán keresztül gyakorolt. Meglátása szerint azonban nem csak az óramennyiség a lényeg: mindig arra kell törekedni, hogy a gyakorlás tudatosan, kitűzött cél elérése érdekében történjen.
– Sokkal fontosabb a hibáink kijavítására fókuszálni ahelyett, hogy egyszerűen eljátszanánk a darabot újra és újra. Utóbbi nem csak időigényesebb, de könnyen rögzülhetnek a ki nem javított hibák is, amiket utána még nehezebb helyre tenni – állítja Zoltán.
A céltudatosságot más szempontból is elengedhetetlennek tartja.
– Az egyik legfontosabb, hogy az ember megteremtse magának a megfelelő gondolatiságot, ami inspirálja, és amelyben utána benne él: fejlesztenie kell a személyiségét, nyitottabbá kell válnia.
Elmondása szerint ehhez olyan környezetre van szükség, amiben jelen van a művészetek iránti nyitottság, illetve kiemeli a kulturális események fontosságát. Ő az érettségi után Pécsen talált rá erre a kreatív közegre.
– Életem egyik legjobb döntése volt, hogy oda mentem, mert ott találkoztam Papp Gáborral, aki tapasztalt és világlátott zenészként belerántott engem ebbe a világba, és megmutatta milyen a zenészi gondolkodás és életforma – emlékezett vissza Zoltán. – Az ott töltött egy évben ugrásszerűen fejlődtem, de ehhez nagyon sok munkára volt szükség. Az ő javaslatára folytattam külföldön a tanulmányaimat, így jutottam ki Hollandiába.
A zenész rámutatott, hogy a leendő tanárának a kiválasztása volt az elsődleges szempont, a hely csak másodlagos. Végül Yuzuko Horigome japán hegedűművész, az egyik legrangosabb világverseny győztese lett a mentora a Maastrichti Konzervatóriumban.
– Amikor elmentem hozzá meghallgatásra, nem a hibáimra koncentrált, hanem a lehetőségekre, a bennem lévő potenciálra. Egy befogadó és pozitív légkört teremtett, ami nagyon szimpatikus volt: természetesen izgultam, a legjobb formámat próbáltam hozni, ő pedig az első pillanattól kezdve inspirált, egy produktív légkörben segítette a közös munkát a legjobb tudása szerint.
A fiatal tehetség hollandiai évei közül hármat a nagyatádi önkormányzat anyagi hozzájárulással támogatott. Zoltán a beszélgetés során többször is kiemelte: hálával tartozik a városnak.
– Most már az én feladatom is, hogy segítsem a zenészek következő generációját, és bevezessem őket abba a kreatív, teremtő légkörbe, amiben kibontakozhatnak. Emellett pedig Nagyatád felé is tartozom, és szeretném meghálálni azt a támogatást, amit kaptam.
A fiatal hegedűművész nemrég sikeresen felvételizett a Brüsszeli Királyi Konzervatóriumba, ahol szeptembertől megkezdi tanulmányait. Küldetéstudata nem egyszerűen a komolyzene megelevenítésére korlátozódik, másik célja a zene minél mélyrehatóbb megértése.
Zoltán az Eurasia Quartet 2018. decemberi sittardi fellépésének plakátján
Forrás: Museum Hedendaagse Kunst De Domijnen
– Nem csak eljátszani kell tudni egy darabot, hanem megérteni is – vallja a művész. – Ez energiabefektetéssel jár a zenész és a hallgató oldaláról is, háttérismeretekre ugyanis szükség van a komolyzene tényleges megértéséhez. Ez azonban megtérül: ha sikerül elérni, hogy a közönség azt érezze, érti a zenét, akkor a művész jó munkát végzett. Szeretném ezt az élményt megosztani másokkal is, illetve a munkásságommal motivációt adni azoknak, akik még csak most lépnek rá a zenészi életpályára: az akarat utat tör a szerencsének.
Zoltán két évvel ezelőtt a nagyatádi zeneoktatás 50. évfordulójának alkalmából tartott gálaesten is fellépett, az előadásának egy részlete, illetve a vele készült interjú megtekinthető a Városi Televízió 2019. május 8-i adásában 43:43-tól.
