Az emberi kapcsolatok hiányoztak a legjobban az atádiaknak

Legyenek azok barátok, kollégák vagy a család – sok nagyatádi a távolságtartás miatt nem tudott minőségi időt tölteni ismerőseivel. Kutatást végeztek arról, hogy mi hiányzott legjobban a magyaroknak a járvány alatt.

Közvélemény kutatást végzett a Pulzus Kutató a Napi.hu számára arról, hogy a magyaroknak a kijárási korlátozás két hónapja alatt milyen tevékenységek hiányoztak, illetve milyen események elmaradása fájt számukra a legjobban. A 18 év fölötti, felnőtt lakosságot kérdezték meg ezer fő bevonásával, reprezentatív kutatást végezve.

Forrás: Napi.hu

Ebből kiderült, hogy különösen a kulturális programok, valamint a szabad vásárlási lehetőség hiánya dúlta fel a legjobban a magyarokat. A vélemények nem és lakóhely szerint persze eltérőek: a nőknek például a „shoppingolás” jobban hiányzott, mint a férfiaknak, és a fővárosiak hiányolták a legjobban a különböző kulturális programokat. Utánajártunk, hogy az atádiakat mi viselte meg leginkább az elmúlt hetekben? Mint kiderült: nem a bevásárlás, a sport, vagy a programok hiányoztak első sorban a helyieknek a kijárási korlátozás ideje alatt, hanem a többi ember.

Vojkovics Gyuláné, az Árpád fejedelem iskola egyik tanára elmondta: a veszélyhelyzet sok új kihívást adott a távoktatási rendszer bevezetésével. Ám ezen viszonylag hamar túllendültek, viszont az emberi kapcsolatok hiánya már nagyobb nehézséget okozott.

– Féltettük az időseinket, rossz érzés volt ez a szorongás – mondta Éva néni. – És nagyon hiányoztak a találkozások a megszokott emberekkel, de közülük most sokan otthon maradtak. Húsvétkor a gyermekeim sem voltak itthon, a családjukkal otthon maradtak a biztonság kedvéért. Ilyenkor érzi az ember igazán, hogy ezek a kis kapcsolatok mit is jelentenek igazán az ember életében.

Turcsics Adrienn a Solar Hotelben dolgozik, megszokta a nagy tömegek nyüzsgését. Ez most már hetek óta megszűnt, és nem csak a munkahelyi környezetében.

– Főleg az első két-három hétben sokkal komolyabb vettük a „maradj otthon!” szlogent – meséli Adrienn. – Három naponta csak boltba mentem el, anyukámnak két méterről adtam ám a bevásárolt holmikat, holott máskor meg órákat leültünk kávézni és beszélgetni. A munkám is megszűnt egy időre, így a kollégákkal sem találkozhattam, se a barátaimmal és sok családtagommal sem. Amikor először sütött ki a nap, nem mehettünk el kirándulni se, nagyon rossz volt, állandóan feszengve éreztem magam, mintha parancsot követnék. A városban szájmaszkban kellett sétálni, ha ismerőssel találkoztam nem állhattunk meg beszélgetni 10 percet se, mert úgy éreztük, minta rosszat csinálnánk vele.

Tóth Sándorné „Manyi néni” nyugdíjas kora ellenére aktívan dolgozott, szintén a Solar Hotelben. Az elmúlt két hónapban azonban csak ritkán hagyták el párjával a házukat a kijárási korlátozás végett.

– Én nagyon hozzá vagyok szokva, hogy emberek közé megyek minden nap, a szállodában dolgozom, ott napi szinten találkoztam új emberekkel, ismerősökkel, rengeteg emberrel, most pedig otthon maradunk a férjemmel. Mindenünk megvolt, de a táraság nagyon hiányzott – foglalta össze Manyi néni.

Volt, akit a korlátozás elvágott a szeretteitől. Kaurics Andrea fodrászként dolgozik a Kossuth utcában. A korlátozások nagy akadályt gördítettek a párkapcsolata elé.

– A páromat lassan három hónapja nem láttam, mivel Horvátországban él, és a hátárzár miatt nem tudtuk egymást meglátogatni – panaszolta Andrea. – Szerencsére a munkával le tudtam magam itthon kötni, de az is elég kellemetlen, hogy az árak megemelkedtek. De jelen helyzetben ez volt a legnehezebb az egészben, hogy nem láthattuk egymást.

Krivarics Dániel gombatermesztéssel foglalkozó vállalkozó számára, mint mondta, nagy kiesést nem jelentett a veszélyhelyzet, bár másfél hétre teljesen visszaesett a forgalma. Jobban zavarta őt, hogy a kijárási korlátozások miatt barátaival nem tudott találkozni.

– Sok ismerősöm Budapesten él már, velük szoktam hétvégente találkozni, amikor meglátogatják a szüleiket. Olyankor össze szoktunk ülni egy sörre kocsmában, vagy étteremben, vagy szórakozóhelyen, de egyrészt nem is jöttek most nagyon haza, mert nem akartak kockáztatni, hogy a szüleiket megfertőzzék, másrészt ezeket a helyeket nem is lehetett most látogatni. Így senkivel nem tudtunk a városban találkozni. Meg a nyaralások: Horvátországba terveztem menni, de így nem tudom, hogy egyáltalán kimehetünk-e majd külföldre? – fogalmazta meg aggályát Dániel.

A családokat is megvselte a bezárkózás. Hrankai Dávid Kaposvárra jár be dolgozni hétköznap, a munkájában nem okozott gondot a korlátozás. Viszont az otthonában és a családi körben igen.

– A húsvét most teljesen kimaradt családi szinten, ilyen még nem volt korábban, mindig együtt töltjük az ünnepeket – mesélte Dávid. – Meg ami nekem személy szerint nagyon fájó volt, hogy elmaradt, az a vasárnapi misére járás. Képernyő előtt nézni a szertartást mégsem ugyanaz, mint bent ülni isten házában – mondta Dávid.

Más családok is nehezen élték meg a kijárási korlátozást. Ronga Eszternek és férjének két gyermekük van. Ők arra vágytak a legjobban, hogy kimozdulhassanak a városból.

– Áprilistól a családdal fel szoktunk menni a Balatonra szombatonként kirándulni. Ilyenkor reggel elindulunk és csak este érünk haza, nagyon szeretünk kimenni a tópartra. Most idén nem mertünk elmenni, ez nagyon hiányzik nekünk. A gyerekeimnek pedig nagyon hiányoznak a barátaik, nehéz nekik, hogy nem találkozhatnak. Meg a játszóterekre se mehettek ki, ezt is nehezen tudták megérteni, de most azt a korlátozást szerencsére már feloldották – mondta Eszter.

Sok idős helyinek nem élnek a rokonai a városban, így ők már a járvány előtt is egymásban keresték a társaságot. Városunkban több nyugdíjas klub is működik, melyeknek több százan tagjai. Antal Józsefné, a nagyatádi Szépkorúak Nyugdíjas Klubjának elnöke elmondta, megviselte őket a bezárkózás.

– Nagyon nehéz volt ez a két hónap, hiszen korábban mi mindig találkoztunk minden héten egyszer. Most pedig mindenkinek ideje javarészét otthon kellett töltenie. A múlt vasárnap döntöttünk úgy, hogy egy kicsit kimozdulunk és találkozunk, tisztes távolságot tartva, persze. A klubból 12-en a Csónakázó-tó körül tartottunk egy kis egészségügyi sétát. Többen annyira boldogok voltak ettől, hogy örömükben elsírták magukat. Ilyenkor jön rá az ember, hogy ennyire fontosak az ember kapcsolatok – mesélte Marika néni.

És persze nem csak az időseket, de a fiatalokat is érzékenyen érintette a kijárási korlátozás. A középiskolák végzőseit különösen sok élménytől fosztotta meg a járvány. Erről Füsi Dániel, az Ady gimnázium 12/B osztályos tanulója számolt be az Atádhírnek:

– A ballagásunknak lőttek, és egyik napról a másikra megszakadt a kontakt az osztálytársakkal. Nem tudtunk már se szerenádot, se bankettet szervezni, elmaradt az osztálykirándulás is, pedig ezek lettek volna az utolsó együtt töltött heteink az iskolában. Meg hát a vizsgák előtt sem tudtunk találkozni, és egymásban tartani a lelket. És a nyári programok is füstbe mentek, nem tudunk közös nyaralást szervezni, egyéb programokra, koncertekre menni. Ez így elég elkeserítő – fogalmazta meg véleményét Dániel.

A rendezvények eltörlésével az előadóművészek kényszerszünetet tartottak az elmúlt hetekben. Vránics Ildikó az Amazon Bloom együttes énekese és gitárosa, valamint a nagyatádi fiatalok körének, a Nafigyelj!-nek a tagja. Mint mondta, a zene világában nagy megtorpanást jelentett a veszélyhelyzet.

– Mi is mentünk volna több fesztiválra is fellépni, mint például a Rippl-Rónaira, de ezek most mind elmaradtak. Próbálni sem tudtunk nagyon a kijárási korlátozás miatt. Nyárra és őszre terveztünk volna több nagyobb rendezvényt a Nafigyeljesekkel, de most ezeket is mind el kellett halasztanunk. Nagy most a bizonytalanság a rendezvényeket illetően – fogalmazta meg aggodalmát Ildikó.

És nem csak a kulturális programokat, de a nagyobb sportrendezvényeket is törtölték országosan. Ez a sportolók számára jelentett nagy érvágást. Mind a kézilabdában, mind a futballban elhalasztották a bajnokságokat. Kovács Dorina az RKC csapatának balátlövő pozíciójában játszó tagja. Mint mondta, nagy nehézséget jelent nekik a bajnokság elhalasztása, főleg érzelmileg.

– Nem járhatunk közös edzésekre, nem dolgozhatunk együtt a lányokkal, és nem is tudjuk olyan szinten tartani a kapcsolatot, mint korábban. Nincsenek most összetartó bulik és találkozások, és persze a meccsek is elmaradnak, ami szintén agy veszteség számunkra. Néha összefutunk, de az nem ugyanaz. Most mindenki otthon edz, futni járunk, meg törzserősítő gyakorlatokat végzünk az edző utasítására. Jelenleg úgy tudjuk, talán augusztusban elkezdhetjük a közös edzéseket – mesélte Dorina.

Azért a sok szomorú élményből is tanulhatunk valamit. Bebizonyosodott, hogy a veszélyhelyzet idején, a koronavírus árnyékában leginkább egy dologra van most szükségünk: egymásra.