Gombaidény és erdőzúgás

A legismertebb magyar vadászíró szállóigéjét parafrazálva: a gombázás gombagyűjtés és erdőzúgás, de több erdőzúgás. Most azért az előbbire is jó esély van, köszönhetően az elmúlt napok esőinek és a melegnek.

Nagyatád és környéke erdei gazdagok gombában, ez közismert. Csak éppen a megfelelő időjárás nélkül ez mit sem ér. Példának okáért tavaly egész nyáron reménytelen próbálkozás volt az erdők kincsét kutatni, az aszályos idő esélyt sem adott a növekedésre.

A régi öregek úgy tartották, akkor érdemes gomba után kutatni, amikor pipál az erdő – vagyis, amikor a melegben száll föl a pára a rengetegből. Azaz a napsütést megelőzően megfelelő mennyiségű csapadékra van szükség, amely képes a talajban nagyjából másfél méterre megbújó gombafonalakig leszivárogni. Ez a Nagyatádot környező homokos talajon könnyebben és gyorsabban megy, más, pl. agyagos talajon kevésbé. 

„A vadászat vadűzés és erdőzúgás, de több erdőzúgás” – szól gróf Széchenyi Zsigmond, az egyik legismertebb magyar Afrika-utazó és vadászíró híressé vált mondása. Nos, ez a gombagyűjtésről is elmondható. Persze, akik behatóan ismerik az élővilág eme önálló országát (a gombák se nem növények, se nem állatok), azok egyrészt tudják, hogy mikor érdemes, másrészt pedig, hogy hol érdemes keresni őket, harmadrészt, hogy melyik fajút hol és mikor.

Ám ettől függetlenül is nagyszerű élmény lehet egy kirándulás valamelyik közeli erdőben: a fények és a madarak trillái máshoz  aligha mérhető lelki feltöltődést képesek nyújtani.

Ráadásul most szezonjuk van a gombáknak, egyebek között a két legkedveltebb és legdrágább fajúnak, a vargányának és a sárga rókagombának. Ellátogattunk a Rinyabesenyő melletti Árpád erdőbe, képriportunk ott készült.

Olvasóinktól is kaptunk két fotót: az egyiken egy galóca látható, az alsó képen pedig egy vargánya-szörny, a mérleg tanúsága szerint 413 gramm súlyú. Szívesen fogadunk további fotókat gombázásról, erdőzúgásról.