Jelentősen több sör fogyott az újranyitás első napján
Tegnaptól kezdve csaknem fél év zárva tartás után újra fogadhattak vendégeket a teraszaikon az éttermek, kocsmák és kávézók. Igaz, bizonyos egységekben nagyobb volt a forgalom, főleg ahol csapolt sört mértek.
Tegnap kora este sétára indult ezen sorok írója a belvárosban, hogy egy gombóc fagyit elnyalhasson. Nem is akárhogy – üvegkehelyből kanalazva, kiülve egy teraszra, egy pohár almafröccs kíséretében.
Fél éve nem volt lehetőségünk ilyen elhatározást tenni. De mivel kis országunk elérte a 3,5 milliós átoltottsági rátát, ezért kormányunk úgy ítélte meg, ennyi enyhítés már belefér a mindennapokba, és végre lazítanak a vendéglátósok kötelékein: fogadhatnak vendégeket a teraszokon. És a vendégek jöttek is!
November óta nem ülhettünk be fogyasztani egy vendéglátóhelyre sem. Egészen eddig az éttermek a napi forgalmukat többnyire kiszállítással oldották meg, egyes kávézókban is kinyitottak elvitelre. Az italmérők azonban ezt nem tehették meg, hiszen közterületen tilos az alkoholfogyasztás, házhoz szállítani meg mégsem lehet a csapolt sört (bár lehet, hogy érdemes lenne megvizsgálni ezt a piaci rést is). De volt egy eleme a vendéglátásnak, amit nem lehetett kiszállítani: a szociális érintkezést. Lássuk be, a kocsmába nem (csak) azért ül az ember, hogy igyon, hiszen azt otthon is megteheti, hanem hogy a cimboráival koccintson, meghallgassa a napi pletykákat, elsóhajtsa a bánatait. Amit aztán kicsit alkoholban próbál oldani. A korlátozások ideje alatt nemcsak a fogyasztásunk zuhant vissza, de el is szigetelődtünk egymástól. A teraszok nyitásával együtt barátaink felé is újra nyithattunk.
Szombat este én magam is ezt tettem, először egy négyfős társasággal még csak fagyizásra adtuk a fejünket. A Central kávézóban ettünk két-három gombóc fagyit, és hogy meglegyen a kávéházi hangulat, süteményt is üdítőt is fogyasztottunk mellé. Szürreális élmény volt maszk nélkül fagylaltot kanalazgatni a Kossuth utcán – szinte meztelennek éreztem az arcom. A terasz asztalainak akkor éppen a felénél ültek kisebb társaságok. Az üzletvezető, Fekete Zoltán szerint egész nap volt forgalmuk. Néhány üdítőfajtából még nem sikerült beszerezniük, de így is széles volt a kínálat.
Érdekes módon az éttermekben és kávézókban az általunk megkérdezett vendéglátósok szerint mérsékelt volt a szombati forgalom. A Dolo Pizzériában is valamivel több vendégre számítottak.
– Nem volt számottevően sok vendég a várthoz képest, viszont így is sokan rendeltek kiszállítással – mondta Vojkovics Máté, az étterem vezetője. – Az esti órákban vártuk, hogy talán megnő a forgalom, végül az is elmaradt, de így is voltak többen is zárásig. Főleg a hamburgerek és a pizzáink fogytak.
Mátéék üzemeltetik a Sörpatika kocsmát az Aradi utcában. Mint mondta, itt egész nap volt forgalmuk, valaki mindig ült a teraszon.
– A törzsvendégeink visszatértek, mosoly volt az arcukon, nagyon élvezték, hogy kiülhettek a jó időre. A bor és a sör jól fogyott – mondta az üzletvezető.
Az Amico Pizzériában hasonló tapasztalatokról számoltak be, mint ami a Doloban is volt: voltak vendégek, de valamivel többre számítottak.
– Valószínűleg az emberek tudatában még mindig kicsit benne van a bezártság, még van bennük egy kis tartás – vélekedett Kacsar Tamás, az étterem ügyvezetője. – Bízunk benne, hogy majd megbátorodnak. Kell hozzá még egy kis idő, meg jó idő is, mert azért annyira nem volt meleg szombaton. De így is örültünk annak, hogy kinyithattunk, nem voltunk elégedetlenek. A Kossuth utcai kávézónkban, a Torinoban is hasonló volt a helyzet: akadtak vendégek, de azért még nem a tavalyi újranyitáshoz hasonló forgalom. A beszerzéssel is voltak kisebb gondjaink: a beszállítóink még nem tudtak mindennel szolgálni, most indul újra a gyártás. De hamarosan újra teljes lesz a kínálat.
A tízemeletesek tövében található Horgász Presszó már reggel hat órakor kinyitott. A teraszhelyiség új, retro stílusú padokat kapott és kirakták térkövekkel. Az üzemeltető, Csamári János szerint elképesztő forgalma volt aznap: a sör 25-30 százalékkal jobban fogyott, mint korábban.
– Amióta üzemeltetem a presszót, nem volt még ekkora forgalmam, este, amikor számoltam a bevételt, nem hittem a szememnek. – mondta Csamári János. – Volt olyan vendégem is, aki reggel beült, egész nap italozott és csak záráskor távozott. Szerencsére mindenki kulturáltan viselkedett, bár akadt, aki kicsi felütött a garatra. Záráskor nem akadékosodott senki, mindenki időben távozott.
János egyébként már mindkét oltást megkapta, egész nap maszkban szolgálta a vendégeket, és mint mondta, ügyeltek a fertőtlenítésre. Vasárnap is sok vendége volt – tette hozzá.
A Fifa Sörözőben is egész nap fogadták a vendégeket – persze szigorúan a szabályok betartása mellett. A terasz elé a járdára két könyöklőt helyeztek ki, hogy valamivel több vendéget tudjanak fogadni. A betérő italozók csak maszkban, a mosdó felkeresése miatt léphettek az épület belsejébe, egyébként mindenkit a bejáratnál szolgáltak ki.
– Nagyon sok munkánk volt vele, hogy kinyithassunk: átmostuk, átpucoltuk a hűtőgépeket, kávégépeket, sörcsapokat, átnéztük és kijavítottuk az áramhálózatot – ecsetelte Murányi József, a söröző üzemeltetője. – Reggel 6 órakor már fogadhattuk a szokásos Lavazza kávét fogyasztó vendégeinket, napközben aztán fokozatosan nőtt a forgalom, állandóvá vált a mozgás, az estére besűrűsödött. Szerencsére a vendégsereg fegyelmezetten tudomásul vette a fél 10-es zárást. A sörfogyasztás a korábbi időszakokhoz képest érezhetően intenzívebb volt. Az emberek örültek, felszabadultak voltak. Az alkalmazottaink is eszméletlen módon örültek, hogy vére dolgozhattak, boldogok voltunk, hogy találkozhattunk a vendégekkel.
Szombat este a kíváncsiságtól hajtva kollégám kíséretében én magam is elkanyarodtam a Fifa Söröző felé: vajon milyen a forgalom egy italmérőben az újranyitás első napján?
Két szóval: nem kicsi. Mintha csak a nyári szombat esték elevenedtek volna meg: a terasz tele volt, az ajtó előtt tíz fő várakozott sorban a kiszolgálásra, a járdán a két könyöklőnél is beszélgettek és italoztak a vendégek. Volt, aki pizzát is rendelt, azt falatozták többen.
Vegyes társaság alakult ki: az épület mellett középiskolások csoportja cigarettázott, az egyik könyöklőnél pár női kézilabdás koccintott, egy csoport fiatal barátnő – valószínűleg hosszú idő után először kiöltözve – fröccsel köszöntötte egymást, az egyik asztalnál három őszes hajú férfi beszélgetett elmélyülten, a másik két asztal körül pedig fiatal felnőttek valamivel nagyobb szekciója zsibongott sört szürcsölve. A teraszt kettéválasztotta a középen kígyózó sor, melynek végére valaki mindig beállt. A felszolgálók maszkot viselve igyekeztek mindenkit kiszolgálni.
A hangulat meglehetősen emelkedett volt: felszabadultság terjengett a levegőben. No meg némi cigifüst. Mondatfoszlányokat csíptem el, ahogy sorban álltam egy korsó sörért: egy
férfi azt ecseteli, múlt héten kapott oltást, két napig otthon volt utána. Egy másik asztalnál horgászatról beszélnek, amott valakinek várandós a felesége, arra koccintanak. Egyszer csak valaki magasba emelt telefonnal sétál körbe: egy ismerőse volt videóhívásban, annak mutatta, milyen a hangulat a sörözőben.
Végül mi is sorra kerültünk: a bejáratnál kaptuk meg az italunkat. Kollégámmal leülünk egy megüresedő asztalhoz, és koccintunk egy pohár csapolt sörrel. Beszélgetünk, kicsit túlharsogva a zsivajt.
Föltekintettem: a teraszról idelátszott a Nagyatádi Kórház sziluettje. Csak az épület közepén égtek az ablakokban a villanyok. A többiben sötétség. Este van, már alszanak a betegek. Eszembe jut, micsoda kálváriát álltak ki az utóbbi hónapokban az egészségügyben dolgozók, nem is beszélve a kórházba került fertőzöttek. Most viszont a Covid osztályokon hosszú hetek után először végre kevesebb beteget vesznek fel, mint ahányan gyógyultan távoznak. Nehezen jutottunk el idáig. Körbenézek a gondtalanul italozó csoporton, majd az üres korsóm aljára tekintek. Óhatatlanul is besettenkedik a kérdés a fejembe: vajon nem volt még korai ez a nyitás?
Fotó: Röhrig Dániel
