Kecsketejen nevelik Nyafit, a befogadott szarvasborjút

Ismeretlenek bedobtak egy néhány hetes dámszarvasborjút múlt héten a kaszói vadaspark területére. Az anyjáért síró kisállatot végül egy kecskéket nevelő család fogadta be – ugyanis csak kecsketejjel lehet etetni.

Valódi öreg néne őzikéje mese vált valóra a múlt héten, igaz, öreg néne helyett egy fiatal lány és családja, őzike helyett pedig egy dámszarvasborjú a történet szereplői.

Történt ugyanis, hogy a múlt héten a kaszói vadásztábor résztvevői a vadasparkot körbejárva hangos sírásra lettek figyelmesek. A kerítésen belül feküdt az elárvult kisborjú, akiről nem tudni, hogyan került a park területére, ott ugyanis jelenleg nem tartózkodik egy szarvastehén sem.

Feltehetően valaki megtalálta a borjút, talán meg is próbálta gondját viselni, majd úgy gondolta, hogy a parkban lesz a legjobb helye, mert mi tudunk segíteni rajta – mondta az Atádhírnek Szekeres-Ozvald Szabina, a KASZÓ Zrt. üdültetési és marketing osztályvezetője. – Pedig nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy az erdőben talált magányos borjakat és gidákat egyedül kell hagyni, mert rendszerint ilyenkor az anyjuk csak átmenetileg van távol, és visszatérne hozzá. Ha valaki hazaviszi, azzal nem megmenti, hanem csak elszakítja az anyjától.

A kisborjú még csak néhány hetes lehet. A megtalálói szerint rendkívül bújós, igényli a gondozást. Ám az etetése nagy problémát jelent, ugyanis egyetlen táplálékkal lehet helyettesíteni a szarvasok anyatejét: kecsketejjel. Szerencsésebb esetben egy dajkakecskét is lehet találni a borjúnak, aki befogadná őt.

Így került képbe a kisbajomi Orbán család. Stábunk már korábban is látogatást tett náluk: Ágnes saját sajtokat készít az udvarán tartott kecskék tejéből. Az erdészet munkatársai már másnap elvitték hozzájuk a borjat.

Sajnos, a kecskékkel nem volt szerencsénk, nem tetszett nekik a kis szarvas. Úgyhogy az etetés ránk maradt – mesélte Orbán Ágnes. – Jobban mondva a lányomra, Katára, aki gyakorlatilag azóta az anyukája lett.

A kisborjúról kiderült, hogy nőstény, a család a Nyafi nevet adta neki, ha ugyanis magára hagyják, nyafogó-síró hangot ad. Az udvart őrző kutyákkal jó barátságot kötött. Árnyékként követi Katát, a nevelőanyukáját.

Ezzel nekem egy álmom vált valóra – meséli Kata etetés közben. – Szerepelt a bakancslistámon, hogy felneveljek egy kis szarvast vagy gidát. Nem hittem volna, hogy egyszer tényleg lesz rá alkalmam.

Nyafi addig marad a családnál, amíg kifejlődik a fogazata, és már nem lesz szüksége tejre. Utána a kaszói vadaspark lakója lesz. Sajnos már nem tudják visszaengedni a természetbe, mivel túlságosan megszokta az ember közelségét. Az erdészet munkatársai ezúton is nyomatékosan kérnek mindenkit, hogy az erdőben talált magányos borjakat ne háborgassák. 

Megosztás