Meggyújtották az első gyertyát a város adventi koszorúján

Megkezdődött az adventi időszak: világszerte kigyúlt az első fény a koszorúkon. A városin is ma gyújtották meg az első gyertyát ének és versmondás mellett. A pápa azt üzente a világnak: forduljunk embertársaink felé.

Szombat délelőtt építették meg a Nagyatádért Egyesület és a kulturális központ dolgozói a város adventi koszorúját: egy vaskeretre fenyő- és tujaágakat aggattak már kora reggeltől kezdve, majd a nagyatádi tűzoltók segítségével délután átvitték a kulturális központ elé, a kereszteződéshez.

Ma délután 16:00-kor kisebb tömeg gyűlt össze a feldíszített koszorú mellett, fiatalok és idősek egyaránt. Karácsonyi dalok éneklésével és ünnepi versek elszavalásával üdvözölték a nagyatádiak az advent kezdetét: az első gyertyát városunk polgármestere, Ormai István gyújtotta meg.

– Ez a koszorú a nagyatádiaké, a mi közösségünket és összefogásunkat jelképezi – jegyezte meg a polgármester.

Minden gyertyagyújtás jelképez is valamit. Az első gyertya lila színű, és Ádámot és Évát jelképezi, akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást. A katolikus hagyományokon alapulva a négy gyertyából három lila, egy pedig rózsaszín, az utóbbit a harmadik vasárnapon kell meggyújtani. A lila a bűnbánat, a megtérés színe, míg a rózsaszín az örömé. 

Ferenc pápa a déli Angelus elimádkozásakor az adventi virrasztás pontos jelentéséről elmélkedett:

– Akik igazságosságra éheznek és szomjaznak, azok azt csak az Úr útjain járva találhatják meg; ellenben a rossz és a bűn abból származik, hogy az egyének és a társadalmi csoportok inkább önző érdekek által diktált utakon járnak, melyek konfliktusokhoz és háborúkhoz vezetnek. Az advent kiváló időszak arra, hogy fogadjuk Jézus eljövetelét, aki a béke hírnökeként jön, hogy megmutassa nekünk Isten útjait.

A mai evangéliumban Jézus arra buzdít, hogy álljunk készen eljövetelére: „Virrasszatok hát, mert nem tudjátok, melyik napon jön Uratok!” (Mt 24,42).

A virrasztás nem azt jelenti, hogy testi szemünk nyitva van, hanem azt, hogy szabad a szívünk, és helyes irányba figyel, vagyis kész adni és szolgálni. Ezt jelenti a virrasztás! Az álmot, amelyből fel kell ébrednünk, a közömbösség, a hiúság, a valódi emberi kapcsolatok kiépítésére való képtelenség, a magányos, elhagyott vagy beteg testvér felkarolására való képtelenség jelenti. Az érkező Jézus várásának tehát a virrasztás melletti elkötelezettséggé kell válnia. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy tudjunk elcsodálkozni Isten cselekvésén, meglepetésein, és hogy neki adjuk az első helyet. A virrasztás konkrétan azt is jelenti, hogy odafigyelünk nehéz helyzetben lévő felebarátunkra, engedjük, hogy megszólítsanak szükségletei, és nem várjuk meg, míg ő kér segítséget, hanem megtanuljuk a megelőzést, az előre látást, ahogyan Isten teszi mindig velünk.