Őzgidát fogadott be a Bütyök Állatudvar

Egymástól függetlenül egy napon két helyről is megkeresték a nagyatádi egyesületet, hogy sérült, beteg őzgidák táplálásában és gondozásában segítsenek. Sajnos csak az egyiket sikerült megmenteni.

Sajnos minden évben országszerte őzgidák tucatjai esnek áldozatául az emberi tudatlanságnak. Május-június környékén születik a legtöbb őz, ilyenkor anyjuk sokszor védett helyen hagyja őket, amíg ő táplálékot keres, illetve azzal, hogy elvonul, a ragadozók is kisebb valószínűséggel találják meg. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy az erdőben kirándulók felfedezik az elhagyatottnak tűnő őzgidát, és igyekeznek segíteni rajta, rosszabb esetben el is viszik, noha a suta visszajött volna a kicsinyéért. A kis őzeket azonban tilos megérinteni, ugyanis az idegen szagot megérezve a visszatérő anyaállat valóban sorsára hagyhatja. A „befogadott” gidák pedig gyakran nem maradnak életben egy-két hétnél tovább, a stresszhatás és a megfelelő tápanyagokat tartalmazó anyatej hiányában elpusztulnak.

Erre a célra helyettesítőként a kecsketej a legalkalmasabb. Ezért is kereste meg pénteken a Bütyök Állatudvar vezetőjét, Falusi Erzsébetet egyszerre két civil szervezet is, hogy segítsenek két őzgida megmentésében, hiszen az udvar több tejelő kecskét is tart.

Az első gidát egy zalai állatvédő egyesület mentette meg. Egy Zalaegerszeg környéki településen egy német házaspár telkén már egy éve nem volt gondozva a hátsó udvar, magasra nőtt a fű. Ennek nyírása közben akadtak rá a kis sutára, sajnos a kaszagép megsértette a lábát. Ráadásul úgy tűnt, egy ragadozó is megtámadta korábban, a másik lábán harapásnyomok voltak. Erzsébeték Marcaliban vették át a kis sebesült őzikét pénteken. A kisgida sérüléseit ellátták, megfelelő orvosi kezelést kapott, és bőségesen kapja a kecsketejet. Az egyesület tagjai Bóbitának nevezték el.

Még ugyanezen a napon kereste fel az állatudvart Boncz Edit, a kaposvári Kutyatár vezetője, hogy segítséget kérjenek egy másik őzgida megmentésében. Itt feltehetően valóban az emberi jószándék okozta az őz vesztét: valaki megtalálta az erdőben elhagyatva, hazavitte, majd kézről-kézre adták abban a reményben, hogy valaki gondját tudja viselni. Így jutott el a Máltai Szeretetszolgálathoz, akik értesítették a Kutyatárat, ők pedig az állatudvart. A kis őzbakot Erzsébet Kadakúton vette át, de sajnos addigra a kisállat már a végkimerülés határán volt.

– Alig pislákolt benne az élet, amikor hozzánk került, kritikus állapotban volt. Nem is vártunk vele, hogy hazaérjünk, félreálltunk a benzinkútnál, hogy felmelegítsük a tejet és megetessük – mondta Falusi Erzsébet. – Szegény még kettőt-hármat szopizott az üvegből, de végül elpusztult. Valószínűleg éhen halt.

Betti elmondta, az egyesületi vezetők szerint könnyen előfordulhat, hogy ebben a hónapban még segítséget fognak kérni tőle, évente ugyani 10-15 esetben kell elhelyezni gondozóknál őzgidákat hasonló okok miatt. Őzgidát tilos egyébként otthon, udvaron tartani, ehhez külön engedélyre van szükség. Bettiék jelenleg ideiglenes befogadók, az állatudvarral már felvette a kapcsolatot a veszprémi Fehér Holló Alapítvány az engedélyeztetés segítésében. Így Bóbitáról hosszú távon is gondoskodhatnak.

Az ember mellett szocializálódott őzeket már nem lehet visszaengedni a vadonba – magyarázta Betti. – Így vagy nálunk marad, vagy vadasparkba, rezervátumba kerül. De ha úgy adódik, szívesen gondoskodunk róla akár élete végéig is.

Betti hozzátette: Bóbita nem látogatható, éppen azért, hogy az emberek megtanulják: a vadon élő állatokat békében kell hagyni. 

Megosztás