hirdetés
2022. December 01, Csütörtök
Elza napja

Ricsi: csak a kislányaim tartanak életben Szerző: Katona József | 2022-11-24 12:55:00 | Címkék: család, segítség, tragédia, nagyatád

A kétéves Szonja és az ötéves Léna. Belül szétszakad a fájdalomtól, de a lányok szomorúságát nézni sokkal nehezebb, mondja Ricsi. Egy autóbalesetben veszítették el Marcsit, pedig már csak 5 percre voltak otthontól.

hirdetés

Mindhármuknak elviselhetetlenül hiányzik a feleség és az édesanya. Marcsi 37 éves volt.

Két hónap telt el a felfoghatatlan tragédia óta. Hazafelé tartott a család Bakházára, a nagyszülőkhöz és Marcsi nővéréékhez. Péntek délután volt, már Háromfához közeledtek, amikor

- Ez a baleset derékba törte nemcsak az életünket, de minket is – sóhajt Ricsi. - Az éjszakák a legrosszabbak... Akkor erősödik fel a mellkasomban az a szörnyű fájdalom!

Igazi kamaszszerelem volt az övék, és akkor már 20 éve tartott. A házaspár Bakházáról származik, a nagyszülők most is ott élnek. A fiatalok is csak a megélhetés, a munka miatt költöztek el. A 44 éves Ricsi katona, tavaly nyáron tudtak venni hitel segítségével egy kis házat Szigethalmon.

- Épp csak rátaláltak új otthonukra, ahol mindössze egyetlen közös karácsonyt tudtak eltölteni. Az első volt nekik, egyben az utolsó is együtt – mondja a nővére, Noémi. - Csak hétvégére akartak hazajönni, ahogy tették ezt korábban is oly sokszor, 2-3 hetente jöttek. Ezúttal azonban nem értek hazáig. Mindannyian az autóban ültek, de szerencse a szerencsétlenségben, hogy a gyerekek és az apjuk nem sérültek meg súlyosan. Mindig a vétlenek húzzák a rövidebbet. Sajnos, ez az íratlan törvény náluk is beigazolódott.

A lányok is kórházban voltak öt napig. Ricsi csak azért tud hálát adni, hogy nekik nem lett komoly bajuk, épp elég lesz megbirkózniuk a lelki sérüléssel is. Most már csak neki kell erősnek lennie, hogy tudjon rájuk vigyázni.

Nem tudom, mi tart életben. Nem eszem, nem alszom... Csak a lányokért élek

– hajtja le a fejét Ricsi. – Csak miattuk vagyok képes fölkelni minden reggel. Nem tudom pótolni az anyjukat, de mindent megteszek értük, azért, hogy nekik elviselhetőbb legyen a hiánya.

Szörnyen nehéz, ezt már mi tesszük hozzá: nem elég, hogy Ricsinek napi másfél órát kell utazni a munkahelyére, háztartást vezetni, a gyerekeket bölcsibe és oviba kell vinni-hozni – ez utóbbiban egy baráti házaspár segít neki. Most az ottani közösség az egyetlen biztos pont számukra. A honvédség előtt is le a kalappal, minden lehetőséget igyekszik biztosítani, ismeri el a munkahelye hozzáállását Ricsi. (Persze, ők sem tehetik ezt a végtelenségig.) Mindezzel együtt is egész nap azon gondolkodik, hogyan oldja meg hármójuk életét. Eddig mellékállást is vállalt, de most már nem tud.

Gyors segítségek már jöttek a közösségi oldalon megosztott bejegyzésre: pelenka, tápszer, tisztítószerek. Ám a házuk hitelét fizetni kell, s mivel mindketten szerény körülmények közül jöttek, a nagyszülőktől nem számíthatnak segítségre. Ezért az anyagi támogatás lenne számukra a legfontosabb.

- Ricsi nagyon nehezen kér, de a fájdalmán kívül rengeteg nehézséggel kell szembenéznie. A család egy emberként áll mellettük, de érezzük, kevés, amivel támogatni tudjuk őket, ezért döntöttünk úgy, hogy segítségért folyamodunk. A családjuk tartóoszlopát, az édesanyát és feleséget nem tudjuk nekik visszaadni, de szeretnénk enyhíteni a rájuk nehezedő terheken – fogalmaz Noémi. - Aki ismerte a húgomat, tudja, milyen ember volt. Mindig mindenkinek segített, bármiről is volt szó. Most helyette én szeretném kérni, hogy akinek lehetősége van, segítsen a családjának.

Noémi könnyes szemmel mondja, gyerekként gyakran veszekedtek, rivalizáltak a húgával.

- Egy ilyen alkalommal mondta azt édesanyánk, akinek anyaként nehéz lehetett végignézni, amit egymással tettünk: "Lányok, eljön majd az idő, amikor még kívánságból se láthatjátok majd egymást!" Anyu szavai egy életre belém ivódtak, óriási lecke volt, mert nem sokkal később eljött az idő, amikor elköltöztek, és csak ritkán találkoztunk. Akkoriban vált szorossá a kapcsolatunk.

A baleset óta minden nap várom, hogy egyszer csak betoppan, hogy igyunk egy kávét, és átbeszéljük, kivel mi történt, amióta nem találkoztunk. Képtelen vagyok elfogadni, hogy nincs többé, hogy még kívánságból se láthatom.

Most mégis a lányokért és Ricsiért aggódik leginkább, nekik a legborzasztóbb, teszi hozzá.

- Ricsi példamutató türelemmel viseli gondjukat a lányoknak, az éjszakát a földön tölti a szobájukban, hogy minden pillanatban ott legyen nekik, ha szükségük lenne rá, minden rezzenésüket figyeli – mondja az édesapa testvére, Anett.

Azt szokta mondani, hogy belül szétszakad a fájdalomtól, de a lányok szomorúságát nézni még sokkal nehezebb.

 

Aki egyéb adománnyal segítené a családot, kérik, ezt a telefonszámot hívja:

06-20/428-1311 - Andok Anett

Aki anyagilag tudná támogatni az édesapát és két kislányát, erre a számlaszámra történő utalással teheti meg:

OTP Bank Nyrt.

Számlatulajdonos: Andok Richárd

Számlaszám: 11773432-20832179



 

 

Vissza az előző oldalra