Hetven év távlatából is él 1956 emléke Nagyatádon
Az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulójára emlékeztek október 23-án Nagyatádon. A Nagy Imre téren megtartott városi ünnepségen történelmi visszatekintés, a helyi középiskolások megható műsora és koszorúzás idézte fel a forradalom hőseinek emlékét. A megemlékezés a Kulturális Központban folytatódott, ahol az évforduló alkalmából rendezett kiállítást nyitottak meg.
A városi ünnepség október 23-án, délelőtt 10 órakor kezdődött a Nagy Imre téren, az 1956-os emlékműnél. A Himnusz közös eléneklését követően dr. Bencsik Péter habilitált egyetemi docens, tanszékvezető mondott ünnepi beszédet, amelyben a forradalomhoz vezető történelmi folyamatokat, az 1956-os eseményeket és azok máig ható örökségét idézte fel.
A történész beszédében felidézte a második világháborút követő szovjet megszállást, a kommunista hatalomátvételt és az 1950-es évek sztálinista diktatúráját, amelynek elnyomó intézkedései, a politikai üldöztetések és a mindennapokat átható félelem egyre növekvő elégedetlenséget váltottak ki a magyar társadalomban. Kitért az 1953-ban megindult reformtörekvésekre, Nagy Imre miniszterelnökségére, majd arra is, miként vezettek a változás iránti követelések az 1956. október 23-i forradalom kitöréséhez.
A beszédben hangsúlyozta, hogy a forradalom kibontakozásában az egyetemisták és a fiatalok is meghatározó szerepet vállaltak. Mint fogalmazott: „Ezek az erők indították az utcára a korabeli egyetemistákat is.”

Bencsik Péter arra is rámutatott, hogy a forradalom nem csupán Budapesten zajlott: a vidéki településeken is megalakultak a helyi forradalmi szervezetek, munkástanácsok és nemzeti bizottságok. A társadalom széles rétegei fogalmazták meg a szabadság, a nemzeti függetlenség és a demokratikus átalakulás iránti igényüket.
A forradalom egyik legfontosabb követelése a szovjet csapatok kivonása és Magyarország függetlenségének helyreállítása volt. A történész a korszak követeléseit így összegezte: „A párt és az ÁVH megszűnése, a szovjet csapatok kivonása volt az elsődleges követelés.”
A szabadság reményét azonban november 4-én a szovjet katonai beavatkozás törte meg, amelyet a megtorlások, bebörtönzések és kivégzések időszaka követett.
A történész arra is rámutatott, hogy 1956 emléke a későbbi évtizedekben sem tűnt el. A forradalom öröksége a rendszerváltoztatás idején ismét meghatározó jelentőségűvé vált, amikor a demokratikus átalakulás és a nemzeti önrendelkezés követelései újra előtérbe kerültek.

Az ünnepi beszédet követően a Kaposvári Szakképzési Centrum Nagyatádi Ady Endre Technikum és Gimnázium tanulói adtak megható, nagy átéléssel előadott műsort. Az összeállításban a 11. H osztály diákjai mellett a 8. H és a 12. C osztály tanulói is közreműködtek. A fiatalok versekkel, prózai részletekkel és zenével idézték meg a forradalom napjait, a szabadságért folytatott küzdelmet és az áldozatok emlékét.

A műsor egyik legemlékezetesebb pillanatát Márai Sándor Halotti beszéd című költeményének megrendítő előadása jelentette. Az ünnepi összeállításban az iskola oktatói kórusa is közreműködött, amelyet Dergez-Mohari Katalin, Hornyák Katalin, Füstösné Cseresnyés Katalin, Vránics Ildikó, Gelencsér Szabolcsné és Vránicsné Bódi Ildikó Ilona alkottak.

A diákok felkészülését Füstösné Cseresnyés Katalin osztályfőnök, Csehné Varga Csilla magyar nyelv és irodalom szakos oktató, valamint Török Bálint történelem szakos oktató segítette. A műsort az intézmény közössége korábban, az iskola aulájában is megtekinthette. Az előadásról készült videófelvétel ezen a linken érhető el.

Az ünnepi műsort követően a város önkormányzatának, intézményeinek, civil szervezeteinek és politikai pártjainak képviselői koszorúkat és virágokat helyeztek el az 1956-os emlékműnél, tisztelegve a forradalom hősei és áldozatai előtt. A Nagy Imre téren tartott megemlékezés a Szózat hangjaival ért véget.

Az ünnepség ezt követően a Kulturális Központban folytatódott, ahol az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulója alkalmából rendezett kiállítást Balatinecz Miklós, az 56-os Szövetség Nagyatádi Szervezetének elnöke nyitotta meg. A tárlat Nagyatád Város Önkormányzata, a Kulturális Központ és a helyi 56-os Szövetség közös munkájának eredményeként jött létre.
Balatinecz Miklós megnyitóbeszédében hangsúlyozta, hogy a kiállítás nemcsak az országos történelmi eseményeket mutatja be, hanem a nagyatádi emberek személyes történetein keresztül is közelebb hozza a forradalom időszakát.

Felidézte az 1956. október 28-i, mintegy ötszáz fős nagyatádi nagygyűlést, amelyet a Kossuth-szobornál tartottak, valamint a helyi nemzeti tanácsok megalakulását. Külön kiemelte, hogy a településen a forradalmi események békésen zajlottak, a rend fenntartásában pedig a honvédség és a nemzetőrség is fontos szerepet vállalt.
„Itt a forradalom mellett ugyanis győzött a józan ész, az emberség és a jóakarat és ez nagy dolog” – fogalmazott Balatinecz Miklós, rámutatva arra, hogy a fegyveres összecsapások elmaradása nem csökkenti a helyi események történelmi jelentőségét.
A megnyitón szó esett az október 29-én megalakult Nagyatádi Járási Nemzeti Tanácsról és annak 12 pontos kiáltványáról, valamint a november 5-i szovjet bevonulásról is. Balatinecz Miklós felidézte, hogy a szovjet harckocsik lezárták a városba vezető utakat, majd a forradalom leverését követően Nagyatádon is megkezdődött a megtorlások időszaka.
A helyi történetek között megemlékezett a Mecseki Láthatatlanok soraiban harcoló dr. Szalai Imréről, valamint a Soproni Erdészeti Főiskola forradalomban részt vevő tanárairól és hallgatóiról, akik közül sokan külföldön folytatták életüket és tanulmányaikat. Utóbbiak között volt a nagyatádi kötődésű dr. Balatinecz János professzor is.
A kiállítás jelentőségét összegezve Balatinecz Miklós így fogalmazott:
„Kívánom, hogy a kiállítás megtekintése ne csupán történelmi ismeretekkel gazdagítson bennünket, hanem segítsen közelebb kerülni azokhoz az emberekhez is, akiknek a történetét megőrizték ezek a dokumentumok és emlékek.”

A nagyatádi megemlékezés hetven év elteltével is arra emlékeztetett, hogy 1956 nem csupán a történelemkönyvek lapjain él tovább, hanem azoknak az embereknek a sorsában és emlékezetében is, akik kiálltak a szabadságért, a függetlenségért és az emberi méltóságért. A forradalom hősei, áldozatai és a megtorlások elszenvedői előtt tisztelegve közös felelősségünk, hogy történetüket és emléküket a következő nemzedékek számára is megőrizzük.

(Fotó: Ormai Bálint)



