Megállt a kés és a villa a finnek kezében, mikor elmondtam, hogy korábban tanítottam

Abban a pillanatban óriásit nőttem a szemükben, először nem értettem, miért – kaposvári olvasónk egy évekkel ezelőtti élményét osztotta meg velünk. Rendkívül tanulságos.

Egy vitaindító – méginkább: párbeszédet kezdeményező – cikket jelentettünk meg néhány napja az Atádhíren a Leiskolázott magyar iskola címmel. Azzal a szándékkal, hogy részint számba vegyük, miként lehetne kimozdítani a holtpontra jutott hazai oktatásügyet, részint pedig teret adjunk nagyatádi, környékbeli és somogyi pedagógusoknak, írják le, ők hogyan látják a helyzetet és a kiutat.

Nem tápláltunk túlzott reményeket – aligha lennénk mostanság a párbeszéd országa -, mégis akadt néhány olvasónk, aki billentyűzetet ragadott. Közülük a második, akinek a gondolatait alább közöljük, ugyancsak egy pályaelhagyó, ám ezúttal kaposvári pedagógus.

Beáta lánya az AFS ismert nemzetközi cserediák-programjában vett részt. Ennek keretében fogadtak és adtak otthont ők is hónapokon át egy finn középiskolás lánynak. Amikor eljött a hazautazás ideje, a finn szülők személyesen jöttek el a gyermekükért. Beátáék egy vendéglőbe hívták őket, úgymond, búcsúvacsorára. A beszélgetés közben vetődött föl a kérdés, mi a munkája Beátának.

– Meséltem nekik, hogy marketinggel foglalkozom, azelőtt pedig tanítottam egy iskolában 15 évig. Hirtelen megállt a kés és a villa a levegőben, rám meredtek, és egymásra néztek, majd megjegyezték, hogy ez igen, elismerésük. Nem értettem, így hát visszakérdeztem. Erre elmesélték, hogy náluk ez hatalmas presztízs, Finnországban ugyanis csak a felsőoktatásba jelentkezők krémjéből, a legjobb 5-10 százalékból vesznek fel diákokat a tanárképzésre. Azaz kizárólag a legjobb képességű fiatalokból lehetnek és lesznek tanárok. Az ő kiváltságuk, hogy oktassák, neveljék a jövő nemzedékét.

Röviden ennyi a történet. Magunk részéről annyit tennénk hozzá, hogy a finn oktatási rendszer magas színvonalának hátterében az a meggyőződés áll, hogy egy nemzet legfontosabb erőforrását az emberek alkotják. Ez a gondolkodásmód tette lehetővé, hogy Finnország a függetlenségének egy évszázada alatt a legszegényebb országok közül a világ egyik legfejlettebb országává küzdötte fel magát. Felismerték azt a tény, amit számos kutatás alátámaszt: a gazdasági növekedés és az oktatás minősége között szoros kapcsolat áll fenn. Északi nyelvrokonaink a 70-es években hajtották végre átfogó oktatási reformjukat, miután részletesen tanulmányozták és adaptálták más országok egy-egy sikeres képzésterületét. Akkoriban Magyarországon is jártak: a zeneoktatást, a Kodály-módszert tanulmányozták nálunk.