Összehozta a jég a várost

Most már csak óvatos kócsagok szállnak le a Jóléti-tó megmaradt, vékony jegére, de pár nappal ezelőtt még Nagyatád apraja-nagyja csúszkált és korcsolyázott a tavon. Tették mindezt amiatt is, mert helyi magánszemélyek és vállalkozók összefogtak, hogy visszaidézzenek valamit a régmúlt telek nosztalgiájából.

Manapság már ritka a tartós fagy, ám régen, hosszú évekkel ezelőtt szinte minden télen megtelt élettel a Jóléti-tó jege Nagyatádon, aztán szépen lassan felnőtt egy generáció, aki nem tudja, hogy milyen érzés a tó jegén siklani, esetleg elcsúszni. Délutánonként és esténként megtelt a tó jege kacagó gyerekekkel, mosolygós felnőttekkel, de a parton is sokan összegyűltek nézelődni, beszélgetni. Délelőtt is fel-fel bukkant egy-egy óvodás csoport, vagy iskolások, akik rámerészkedtek a jégre. Videónkon az önfeledt nagyatádi csúszkálók:

A most már csak évtizedenként egyszer befagyó nagyatádi tó partján idén helyiek egy csoportja – magánszemélyek és vállalkozók (Ludán Péter, Kosi Bisztró, Pizza Dolo, FeTi Süti, Új Csillag pékség, Tóparti Csárda) – igyekeztek visszahozni a régvolt telek izgalmát a tó köré, és összefogva szinte órák alatt szerveztek korcsolyázható jeget, áramot, vendéglátást, ételt, italt a partra a korcsolyázóknak.

És ha már kialakult az összefogás, akkor a bevételüket jótékony célra ajánlották fel: a nagyatádiak több mint 400 ezer forintot váltottak forralt borra és meleg teára azon a néhány jeges napon a tó partján. A pénzt kétfelé osztották: a Napfény Egyesület tíz rászoruló családnak tud bevásárolni tartós élelmiszerből, a másik felét pedig a Bárdos Lajos Általános Iskola tehetségeiért alapítványa tudja jó célra fordítani.

De talán nem is ez a lényeg, hanem az, hogy elsősorban valami ilyesmit jelent nagyatádinak lenni, és egyúttal becsüljük meg, hogy ilyen közösséghez tartozunk.