A pihenőhelyen felejtette a feleségét

Több száz kilométert tett aztán meg az autópályán, mire észrevette, hogy a neje nincs az autóban! Gondolhatnánk, nem lehet valami szószátyár az asszony, de valójában a férj azt hitte, hogy a hátsó ülésen alszik.

Elképesztő történetet közölt ma a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság, ami ismét bizonyítja: az élet valóságánál nincs hihetetlenebb, még a képzeletet is felülmúlja. 

Történt, hogy az M7-es autópálya balatonkeresztúri üzemanyagtöltő állomásáról tegnap dél körül érkezett egy bejelentés: egy külföldi asszony rendőri segítséget kér. A Tevékenység-irányítási Központ legott a helyszínre küldte az autópálya-rendőröket. Nekik a román nő szép sorjában elmondta, hogy hajnalban a családja valahol Szeged környékén felejtette egy pihenőhelyen. Az asszonynál sem telefon, sem készpénz, sem okmányok nem maradtak. Mit volt mit tenni, autóstoppal indult utánuk, és el is jutott Balatonkeresztúrig. Ott aztán végül a járőrök a Fonyódi Autópálya Alosztályra vitték, és értesítették a Román Nagykövetséget, mondván, nem hiányzik-e valakinek a földijeik közül egy feleség. Erre a konzul közölte, hogy időközben az aggódó férj is felvette a kapcsolatot velük, és megadta a telefonszámát, így a rendőrök fel tudták hívni, hogy hol veheti át a kissé megviselt, ám a kalandos utazást sértetlenül átvészelő asszonyt.

A nagy, boldog családegyesítés során kiderült, hogy a pereputty Olaszországba tartott, épp békésen robogott, amikor az M5-ös autópályán Szegednél megálltak pihenni. Az asszony elment mosdóba, azonban a férj ezt nem vette észre, és elindult a gépkocsival. Nos, a történet ezen pontján álljunk is meg, időzzünk itt kicsinyég. Hogy is fordulhat ez elő? Éljünk néhány feltételezéssel: 1. az asszony gyakorlatilag átszellemült, mondhatni, tökéletes feleség, azaz észrevétlen mind az emberi (na, jó: férji) hang-, mind pedig a fényérzékelés tartománya számára; 2. a férj nyilvánvalóan érzékelte nb. neje távozását, várta, várta, majd elfogyott a türelme, a ménkűbe is, gondolta, majd feldúltan indított és elviharzott, és, hát, bizony kellett neki az a rongyos pár száz kilométer, mire lecsillapodott, és kénytelen volt önmagának is beismerni, hogy azért ez az Elena mégiscsak rendben tartja a pecót, és egész ehetően főz rám vagy 15 éve, így aztán felhívta a követséget, a többit meg már tudjuk; 3. a rendőrség által küldött fotón egy leányzó is látható, a képaláírás („Újra együtt”) tanúsága szerint a kissé szórakozott pár ivadéka, ami viszont újabb kérdések sorát veti fel, de ebbe már nem szeretnénk belebonyolódni, mert félő, túl messzire vezetne.

Térjünk vissza oda, hogy – így vagy úgy -, de apuci elindult az autóval, mert abban a tudatban volt, hogy a felesége a hátsó ülésen békésen szendereg. Aztán több száz kilométer megtétele után észrevette, hogy a nő nincs a kocsiban, ekkor értesítette a konzulátust.

Végül adjuk meg a sztorinak, ami megjár, azaz jöjjön a happy end: a fonyódi autópálya-rendőrségen a család köszönetet mondott a segítségért, majd ismét közösen folytatták útjukat.

(A nyitókép illusztráció)

Megosztás