hirdetés
2022. Január 18, Kedd
Piroska napja

Covid-napló anyáról, rólunk 2022-01-10 17:45:00 | Címkék: röhrig, fotóriport, covid, somogy

Fotóriporterünk képeken is rögzítette özvegy édesanyja életének legutóbbi esztendejét. Ahogy küzdött a karanténnal, a fertőzéssel és a kórházzal. Röhrig Dániel szikár mondatokkal kommentálta a nagyon is beszédes fotókat.

Anyám 1953-ban született, három gyermek édesanyja, nyugdíjas pedagógus. 11 éve özvegy, testvéremmel él, aki születésétől fogva mozgássérült. Anyám túl van egy infarktuson. Magas a vérnyomása, cukorbeteg, túlsúlyos. Egészségileg terhelt. Egy éven keresztül vigyáztunk rá, amikor látogattuk, akkor sem öleltük meg, megszűntek a családi ebédek. Féltettük. 2021-ben, egy év kihagyás után, húsvétkor újra összeültünk. Ez mindig különleges, apám húsvétkor halt meg, ezért is fontos, hogy akkor együtt legyünk. Anyám az ünnep után kórházba került, egy gyulladás indult el a szervezetében. Bent is fogták csaknem két hétig. Azt gondoltuk, ott biztonságban van. Mikor hazaengedték, kiderült, hogy elkapta a vírust; covidos lett. Hazaadták betegen, legyengülten. Hivatalosan nem is került karanténba, április vége felé a harmadik hullám lecsengőben volt. Az önkéntes karanténja alatt az állapota romlott, újra kórházba került. Anyám azt mondta, a kórházban ő volt és a halál. Harcoltak egymással. Anyám nyert!

null

Édesanyám, Erzsébet, Gerda, a nővérem és a lányom, Blanka. Édesanyám és testvérem együtt élnek. A húsvét mindig különleges, összeülünk, beszélgetünk és emlékezünk. Apám 2010-ben húsvétkor lett rosszul, másnap meghalt. A vírus tönkretette a családi életünket. Egy éven keresztül óvtuk anyámékat, vigyáztunk rájuk. Ez az alkalom volt az, mikor együtt voltunk újra. Úgy, mint régen.

null

Anyám húsvét után kórházba került. Egy gyulladásos megbetegedés kezdődött nála. A dombóvári kórházban kezdték kezelni, de az egyik vizsgálatra át kellett szállítani Szekszárdra. Minthogy a kórháznak erre nem volt kapacitása, én vittem át. A vizsgálat és az út pár órát vett igénybe. Utána még egy hétig volt az egészségügyi intézményben. Amikor hazaengedték volna, kiderült, hogy covidos lett. Rögtön felvitték az osztályra, ahonnan hazaküldték. Karanténba került, ugyan hivatalosan soha nem volt abban, de mi, a családja kénytelenek voltunk így kezelni a kialakult helyzetet. Gerda, a nővérem addig máshol tartózkodott. Anyám állapota rosszabb lett. Már nem tudta ellátni önmagát.

null

Amint volt rá lehetőség, elmentem érte, hogy elhozzam magamhoz Nagyatádra. Gondoltam, némi odafigyeléssel, gondoskodással jobban lesz. Az úton, ami kicsivel több, mint egy óra, többször elaludt. Ezt leginkább a kimerültségére fogtam. Útba ejtettük a lányomat. Anyám azt mondta, látni akarja, fél attól, hogy többet nem találkozhatnak. Blanka a kocsihoz lépett, majd küldött neki egy puszit az üvegen keresztül. Szerintem anyám ekkor már tudta: nagyobb a baj, mint amit én gondolok.

null

Szinte egy napig sem tudtam róla gondoskodni. A háziorvos javaslatára mentőt hívtam. Anyám véroxigénszintje 80 százalékra süllyedt nyugalmi állapotban. Annyi ereje sem volt, hogy a fürdőszobáig elmenjen. Nagyon féltem, hogy itt és így látom utoljára: a mentőben, kétségbeesve, elgyötörten. Szinte alig tudta, hol van. Nagyatádon a Covid-osztályra került, egy elhivatott, jó csapat kezébe, akik vigyáztak rá, és mindent megtettek érte. Kiderült, hogy tüdőgyulladása van, és pont időben kértem segítséget. 12 napig volt a kórházban.

null

Mire kikerült a kórházból, anyám teljesen összetört. Nem csak fizikálisan, hanem szellemileg is elfáradt. Eleinte nem tudta, hol van. Ekkor már látszott, hogy a Covid nem csak a tüdőt roncsolja, hanem az ember lelkét is kikezdi. Nagyon nehéz napok jöttek.

null

Eleinte felkelni sem tudott, otthon is oxigénterápiára volt szüksége. Álmatlan éjszakák követték egymást. Az első időszakban az volt a legijesztőbb, hogy nem láttam rajta, hogy túl akarja élni. Nem láttam a motivációt, pedig a betegség előtt az mindig megvolt. Anyám élete mindig a testvérem köré szerveződött, az ő ellátása volt számára a legfontosabb.

null

Nagyon sokat beszélgettünk, újra. Össze voltunk zárva egy kis térben. Anyám majdnem elesett a Coviddal vívott harcban. Azt mesélte, az volt a legrosszabb a kórházban, hogy egyedül volt. Egymaga. Ugyan voltak szobatársai, de ők is bezárkóztak. Anyám azt mondta, félt. Félt attól, hogy egyedül fog meghalni. Hogy senki nem lesz ott, amikor bekövetkezik. Úgy fogalmazott, hogy csak ő volt ott a kórházban meg a halál.

null

Közel három hétig volt velem. Teljesen legyengült. Nagyon mélyről kezdtünk építkezni. Kezdetben a lakáson belül tettünk sétákat, és még ez is kihívás volt számára. Később a lépcsőházban, minden nap kicsivel többet, majd naponta többször is. Igyekeztünk célt találni. Másfél hét kellett ahhoz, hogy megfogalmazódjon benne, haza akar menni. Akkor látszott először rajta, hogy képes is rá. Meg tudja csinálni. Anya akkor már 10 éve egyedül gondoskodott a nővéremről. Könnyen lehet, abba is elfáradt kicsit, de ezt soha nem mondta ki.

null

Édesanyám, mikor visszatért az otthonába, nagyon gyorsan magára talált. Várta már Gerda, mint 44 éve mindig. Valahogy ők össze vannak nőve, együtt öregszenek, éreznek. Gerdát is megviselte anya betegsége. Mindenkit megviselt. Mi újra szembesültünk azzal, hogy a nővérem nem lehet egyedül. Ha történne valami anyával, akkor Gerda ellátása ránk marad. Ezt mindig tudtuk. Csak azt nem, hogy ez ilyen hamar, hirtelen bekövetkezhet. Anya mindig erős, most láttam először úgy, hogy megtörte valami. A Covid azért kemény, mert az ember lelkét is felemészti. De most minden rendben. Kapaszkodókat keresünk. S örülünk annak, amikor újra együtt van a család. A történet tanulsága számunkra az; nem lehet megóvni a másikat a vírustól úgy, hogy nem találkozunk, nem ölelkezünk. Nem telhet el úgy még egy év, hogy ez nem történik meg.  Szükségünk van egymásra és a másik közelségére. Ez most könnyebb. Van védőoltás, ami talán segít.

null

Nem sok idő kellett ahhoz, hogy anyám visszazökkenjen a hétköznapokba. Kezdetben kapott segítséget, egy gondozónő fürdette a nővéremet, takarította a lakást. Ahogy egyre inkább jobban lett anya, úgy vette át az irányítást az életük felett. Hiába kérjük, mondjuk, nem kell neki újra helytállni. Megtette 45 éven keresztül. Átvészelt egy infarktust, a koronavírus-fertőzést, sok más egyéb betegséget is. Hiába mondjuk, ideje pihennie. Anyát ez élteti. Mindig azt mondja, erre született. Hogy segítse Gerdát.

 

 

 

 

 

Vissza az előző oldalra