Díszsorfalat álltak a diákok, úgy búcsúztatták a tanárukat

Eddig ilyet csak Amerikában láttunk, írta a videót a közösségi oldalon kiszúró lap. A megható jelenet az egyik dél-somogyi gimnáziumban történt, ahová sok nagyatádi diák is jár.

Szívszorító jelenet játszódott le a barcsi Széchényi gimnáziumban: a több mint 30 éve ott tanító Schnellbach László utolsó munkanapját emlékezetessé tették a diákjai, nyugdíjba vonulása alkalmából megható módon köszönték meg kedvenc tanáruk munkáját.

Megszervezték magukat, és a gimnázium folyosóján százával álltak díszsorfalat a pedagógus utolsó márciusi munkanapján. Percekig tartó vastapssal búcsúztak tőle – szúrta ki a Világgazdaság az gimnázium közösségi oldalán.

A bejegyzésben azt írták: „1992 óta nem volt olyan széchényis diák, akit Schnellbach tanár úr ne tanított volna média, etika, vagy magyar tantárgyból, ha mégis, akkor a sok-sok helyettesített óra folyamán találkoztak vele a fiatalok. Hosszú évek óta végezte könyvtárosi feladatait, felügyelte a versenyeket, rendezte a tankönyvrendelést. Mindannyiunk közül a legműveltebb, nagy betűs EMBER, akinek szelíd természete, kedves szavai, figyelmessége hiányozni fog mindenkinek! Kedves Laci! Köszönjük, amit a Széchényiért tettél; köszönjük, hogy a Széchényiben tetted a dolgod!”

A tanár úr egyik kedvenc versét olvasva gondolunk rá hálával – zárul a bejegyzés a barcsi gimnázium oldalán.

József Attila: Én nem tudtam

Én úgy hallgattam mindig, mint mesét
a bűnről szóló tanitást. Utána
nevettem is – mily ostoba beszéd!
Bűnről fecseg, ki cselekedni gyáva!
Én nem tudtam, hogy annyi szörnyüség
barlangja szivem. Azt hittem, mamája
ringatja úgy elalvó gyermekét,
ahogy dobogva álmait kinálja.
Most már tudom. E rebbentő igazság
nagy fényében az eredendő gazság
szivemben, mint ravatal, feketül.
S ha én nem szólnék, kinyögné a szájam:
bár lennétek ily bűnösök mindnyájan,
hogy ne maradjak egész egyedül.