Kormánybiztos: a legnehezebb, hogy egyáltalán felrakjuk a gazdaságfejlesztés térképére a Dél-Dunántúlt

A közlekedési infrastruktúra fejlesztését és a stabil jövedelmet biztosító munkahelyek megteremtését tartja a legfontosabbnak a dél-dunántúli regionális fejlesztésekért felelős kormánybiztos, somogyi politikus.

Móring József Attila mintegy tíz hónapja látja el a feladatot, ami a Somogyvárról indult országgyűlési képviselő saját bevallása szerint is nagy kihívás, hiszen meglehetősen rossz mutatókkal rendelkezik a térség.

Hogy csak a legfontosabbakat említsük az idősödő lakosságon és az elvándorláson kívül: az Eurostat 2022-es adatai szerint az EU 20 legszegényebb régiója között van a Dél-Dunántúl; még a két másik nagyon gyengén teljesítő hazai régió (Dél-Alföld és Észak-Magyarország) GDP-növekedésének is csak a felét produkálta tíz év alatt (5%-ot); miközben a négy fejletlen hazai régióból három 1100-1447 milliárd forint EU-támogatást kapott a 2014-20 közötti költségvetési ciklusban, a dél-dunántúli mindössze 838 milliárdot, így félő, hogy régiónk relatív lemaradása még fokozódhat is a következő időszakban kormányzati ellensúlyozó lépések nélkül; itt a legalacsonyabb a foglalkoztatottság (2010. óta megelőzött minket ebben Észak-Mo. és Észak-Alföld is); a fizetések és az egészségügyi adatok hasonlóan elkeserítőek.

Ha lehet, szűkebb pátriánk helyzete még nehezebb, a KSH friss adatai szerint Somogyban a legalacsonyabb az ipari termelés egy főre jutó értéke; nálunk a legalacsonyabb a foglalkoztatottság és a gazdaságilag aktívak aránya.

Kormánybiztos úr, melyek a legfontosabb, elsőbbséget élvező szempontok a leszakadás megállítása, ill. a felzárkózás megkezdése szempontjából?

Az ország eltérő gazdasági fejlettségét és ebből adódó különböző lehetőségeit felismerve döntött a kormány 2020-ban az úgynevezett gazdaságfejlesztési zónák kijelöléséről. Ez négy részre osztotta az országot: Észak-Alföld, Dél-Alföld, Észak-Dunántúl és Dél-Dunántúl. 2022-ben ez egészült ki az ötödik zónával, amit Budapest és Pest vármegye alkot.

A Dél-Dunántúl mutatói sajnos minden tekintetben nagyon rosszak. Ennek az okát legfeljebb azért érdemes firtatni, hogy a kilábalás minél gyorsabb és hatékonyabb legyen. Egy korszakra vagy egy kormányra rámutatni mint bűnösre, értelmetlen, semmivel nem visz közelebb a megoldáshoz.

A Navracsics Tibor miniszter úr által vezetett Területfejlesztési Minisztérium célja, hogy az eddigi ágazati szemléletű gazdaságfejlesztést váltsa fel a területi szemléletű gazdaságfejlesztés. Vagyis konkrétan meg kell mondanunk, hogy mely területeken, mit kívánunk fejleszteni annak érdekében, hogy a leszakadás megállítható legyen és a felzárkózás valóban elkezdődhessen. Ehhez természetesen konkrét forrásokat is kell rendelni.

Elsődleges feladatom az Európai Uniós következő fejlesztési ciklusában (2027-2034) a pályázati támogatási lehetőségek előkészítése, a zóna – vagyis Somogy, Tolna, Baranya vármegyék – gazdasági és politikai szereplőinek bevonásával.

A jelenlegi adottságok és keretek között milyen főbb lehetőségeket lát az előrelépésre?

Két dolgot tartok fontosnak. A közlekedési infrastruktúra fejlesztését, amely magába foglalja a nagy beruházásokat (67-es út kétszer kétsávosra bővítése Szigetvárig, illetve a határig történő elvezetése, 68-as út teljes felújítása a Balatontól a Dráváig, a mohácsi Duna-híd, M9-es autópálya) és az alsóbbrendű utak felújítását. A másik, hogy hosszú távú, stabil jövedelmet biztosító munkahelyeket kell létrehoznunk a funkcionális városközpontokban. Hiszen, ha munka van, minden van, de nyilván a munkahelyekre el is kell jutni.

Le kell küzdenünk azt a nehézséget, hogy a külföldi tőke – érthető módon – szívesebben választja azokat a területeket (Pl.: Győr, Kecskemét, Debrecen), ahol már kialakultak és működnek hatalmas ipari parkok, ellentétben az olyan területekkel, ahol még semmi nincs. Ebbe a folyamatba a kormánynak be kell avatkozni és felénk, vagyis a Dél-Dunántúl felé kell irányítani a potenciális befektetőket. A viszonylag magas munkanélküli arány nyilván nem mutat jól, de ebben az esetben még a hasznunkra is válhat, hiszen az ország gazdaságilag fejlettebb vidékein már munkaerőhiány van, ami akadálya a további előrelépésnek.

Milyen esélyeket lát a források növelésére? A hazai források jelenleg szűkösek, az uniós források bizonytalanok, miben bizakodhatunk?

A háború és az értelmetlen szankciók okozta infláció nem teremt ideális környezetet a gazdaság motorjainak felpörgetéséhez. Ha ehhez hozzá tesszük, hogy a brüsszeli bürokraták politikai bunkósbotként kezelik a nekünk járó uniós forrásokat, és jogellenesen visszatartják azokat, akkor azt kell mondanunk, hogy a helyzet súlyos. De nem ülünk ölbe tett kézzel. Részben hazai forrásokat felhasználva, részben pedig Európán kívüli pénzekkel a célok igenis megvalósíthatóak.

Mindenképpen ki kell emelni, hogy a kormányzati szándék megfogalmazódott annak érdekében, hogy a dél-dunántúli gazdaságfejlesztési zónában olyan intézkedések történjenek, amelyek jelentős mértékben csökkentik az itt élők gazdasági lemaradását. Minél előbb lesz tűzszünet és béke, annál hamarabb lehet a figyelmet és a forrásokat is a fejlesztésekre koncentrálni.

Milyen befektetők vonzását tartaná leginkább kívánatosnak? Őket miként lehet Ön szerint idevonzani?

Az adottságainkat figyelembe véve leginkább a mezőgazdaságban és a turizmusban vannak lehetőségeink. Olyan beruházások szükségesek, amelyek nyomán az itt megtermelt gabona, zöldség és gyümölcs itt is kerül feldolgozásra, és a jelenlegi állapottól eltérően nem nyersanyagként hagyja el a zónát alkotó három vármegyét.

Turizmus tekintetében a kiváló adottságokkal rendelkező termálfürdőinkre lehet elsősorban alapozni, de ki kell használni a Drávában rejlő lehetőségeket is.

Milyen partnerekre számít elsősorban a munkájában, a régió fejlesztésében?

Eredményt csak széleskörű összefogás megvalósulása esetén tudunk elérni. Szükség van a térséget jól ismerő országgyűlési képviselők, polgármesterek együttműködésére, az iparkamarák és agrárkamarák támogatására, valamint a Balaton Fejlesztési Tanács és a Közép-Duna Menti Fejlesztési Tanács közreműködésére. Kihagyhatatlan partnere a munkának a Pécsi Tudományegyetem és a MATE Kaposvári Campusa. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a dél-dunántúli gazdaságfejlesztési zóna erős hatással bír a határon túli területekre, beleértve Horvátországon túl Bosznia-Hercegovinát is, tehát a közös munkába be kell vonnunk az ottani gazdasági és politikai szereplőket egyaránt.

Hogy látja, mi a legfőbb akadálya a Dél-Dunántúl fejlődésének?

Az elmúlt hónapok során hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a legnagyobb és talán legnehezebb feladat a dél-dunántúli gazdaságfejlesztési zónát egyáltalán felrakni a gazdaságfejlesztés térképére. El kell érnünk, hogy egy befektető megjelenése esetén azt ne automatikusan Debrecen vagy Győr felé irányítsák, hanem ahhoz kapjon támogatást a mi befektetési ügynökségünktől, hogy a Dél-Dunántúlt válassza. Az adottságaink kiválóak, hiszen vannak befektetőket váró ipari parkjaink, illetve ipari parkká alakítható, jól megközelíthető olyan területek, amelyeket még csak mezőgazdasági művelésből sem kell kivonni.

A valóban minden tekintetben rossz mutatókkal rendelkező Dél-Dunántúl gazdasági fejlesztését éppen ezért egy nehéz, de izgalmas és szép eredményekkel kecsegtető lehetőségnek látom, melynek nyomán ez a csodálatos vidék képes lesz megtartani és egyre magasabb színvonalon eltartani az itt élő embereket.