Bertók László Városi Könyvtár – Nagyatád
2024. május 21. kedd, 14 óra

A szerző gondolatban a földet és eget bejárva keresi az élet értelmét. Arra a tapasztalatra jut, hogy a legtisztább értékekhez közelítve, életfeladatunknak eleget téve, a szeretet útján haladva lehetünk csak boldogok. „Mint olvadó hó a szomjas földet, jóság hassa át tetteinket!” – javasolja.
A hétköznapok csodái mellett megjelennek költeményeiben az ünnepek, így a karácsony, húsvét és a pünkösd. Újévi köszöntőjében így szól hozzánk:

„Tedd jobbá és szebbé a zilált világot,
ne engedd kihunyni, ami szívből lángolt!”

Vasi és zalai tájakon, városokban és falvakban barangol. A virágokat szemlélve emberi sorsokra ismer. Egy bokornak panaszolja: Fagyos a világ, orgona, megőrültek az évszakok, gazdátlanul tévelyegnek; álruhás éjek a nappalok. Aggódik a világ sorsáért.
Tapasztalja, hogy:

„mindkét kezünkből rebben a béke,
háború nyomul édes helyére. „

Apokaliptikus képeit azért vizionálja, hogy soha ne váljanak valóra, álljon meg a szakadék felé száguldó emberiség.
Tudja, hogy:

„békében él, lüktet az élet,
nélküle fénytelen, árva,
hiába zörget zokogva:
boldogság kapuja zárva.”