A drágulás, az ársapka, a rezsi és a szokások Szerző: Katona József | 2022-09-15 19:00:00 | Címkék: szokás, rezsi, ár, hazai

A tudjukkik miatt elszabadult megélhetési költségek sem változtattak a jól bevált szokásainkon: másra mutogatunk, mondván, az a hibás, folytatva a capcarázást, miközben mindenkit csak az érdekel, ő hogyan jár jobban.

Háztartásonként átlagosan havi 13 ezer forinttal nő a rezsi a GKI számításai szerint. Másfelől 135 milliárd forint többletbevételhez jut általa a költségvetés évente. A kutatóintézet szerint arra számíthatunk, hogy a háztartások megpróbálják mérsékelni az energiafelhasználást, így a tényleges többletköltség kisebb lesz.

Nos, a brüsszeli szankciókra való non-stop mutogatás mérlegelését mint kormányzati politikai terméket ebből a körből kihagynám, mindannyian emlékezhetünk, a hazai infláció már egy éve elkezdett emelkedni, s azon nagyot lendített a legalább ezer milliárdos választási osztogatás. Amit azóta már kamatostul vissza is fizettettek az emberekkel.

Az viszont lényeges kérdés, hogy miközben a Vodafone felvásárlására, propagandára, profi sportra és titkosszolgálati megfigyelők arcátlanul magas fizetésére futja a kormánynak, a pedagógusok bérének valamiféle tisztességes rendezésére sehogy sem, sőt, muszáj az önkormányzatokat kivéreztetni, intézmények sorát bezáratni, a katásokat ellehetetleníteni, és sorolhatnánk hosszasan.

Ugyancsak meggondolandó, hogy a látszat és mögötte a lényeg gyakran ellentmondásban van. Máig csaknem mindenki azt hiszi, a rezsicsökkentésnek köszönhető, hogy 2012 óta viszonylag alacsony áram- és gázszámlákat kapott, miközben a piaci ár jóval olcsóbb lett már 2013-ban, és valójában többet fizetett annál.

Nagy vonalakban ugyanez elmondható a mostani rezsimizériáról is. Az élelmiszerek esetében pusztán szemfényvesztésről van szó, bárki, aki szokott vásárolni, tudja. A 95-ös benzin egyelőre 480 forint, és aligha szeretnének sokan 630-at fizetni érte a mai piaci áron, ugyanakkor az is látható, hogy ugyanúgy furikázunk még két utcával arrébb is a boltba, mintha ingyen lenne. Nemhogy kevesebb üzemanyag fogyna itthon, még több is az ársapka bevezetése óta. (Amivel a jövedéki adó miatt megint csak igen jól jár az állam.)

Érthetően szintén senki sem óhajtana piaci áron áram- és gázszámlákat fizetni, a 2013-2021. közötti időszak jó részével  ellentétben most van/lenne igazán szükség az állami védelemre, ahogy azt Európa több országa meg is tette. Idehaza a gazdasági társaságokat és az önkormányzatokat már kitették a "védett körből", csak a lakosság maradhatott bent, az is csupán a meghatározott fogyasztási határokig. 

Mindezzel együtt sem látni tömegesen, hogy változtatnánk a pazarló szokásainkon: órákon át "megy a tévé" a nappaliban, miközben a szobákban égve marad a villany; a távfűtésnek - a többi adófizető pénzéből - a mesterségesen alacsonyan tartott díját szent grálként védi a kormány; továbbra is autóval fuvarozzuk a gyereket suliba, oviba, és lehetőleg a bejárat előtt akarunk megállni plusz/mínusz 10 méter; inkább kivágjuk a fél erdőt, nem számít, hogy tök vizes még az a fa; és, persze, az sem változott, hogy a gyerek épp csak beletúrhat az ételbe, ami aztán megy a kukába (a rekordmagas, 27 százalékos áfa-bevétele meg az állam zsebébe).

Attól tartok, a "nem létező" klímaváltozás sokkal keményebb tanítómester lesz, mint a választások és az orosz-ukrán háború. A kormányoknak és nekünk is.

A kép illusztráció. Készítette: Röhrig Dániel
A kép illusztráció. Készítette: Röhrig Dániel

 

Vissza az előző oldalra