Mire megy itt a játék? Szerző: Katona József | 2020-05-18 09:10:00 | Címkék: társadalom, politika, elemzés, gazdaság, kormány, hazai

Az egyre keményebb politikai adok-kapok, a hírek egymásnak gyökeresen ellentmondó narratívái és a járvány hátterében meghozott sorozatos intézkedések is jelzik: fokozódik idehaza a feszültség. Helyzetelemzés.

Lecsengőben van az elmúlt két hónapban mindent uraló koronavírus-járvány, ugyanakkor a gazdasági-társadalmi hatásai most törnek majd igazán felszínre. És azzal, hogy súlyosak lesznek, mindenki tisztában van (hacsak nem dugta a fejét a homokba eddig). Ha pedig elhúzódó gazdasági és szociális válság következne, akkor alapjaiban változhat meg a politikai erőtér is. Vagyis a címben feltett kérdésre - ami a Beatrice zenekar régi slágerének címe - ugyanaz a válasz, mint egykor a dalban: "pofonra megy"!

„Én mindig úgy értelmeztem a kormány és a kormányfő tevékenységét, hogy számára az elsődleges cél a politikai hatalomnak a megszerzése, megtartása, és ehhez eszközként a kormányzásban mindenhol érvényesíti a hatalmi politikai logikát. Minden döntését ennek rendeli alá.” - állapítja meg Török Gábor politológus a 444.hu-nak adott interjújában. Nem pusztán szemlézni szeretnénk az ő helyzetelemzését (aki tájékozódna, ott megteheti), inkább felsorolnánk néhány fontos, jelzésértékű eseményt a közelmúltból.

Nem is mindet kell összegyűjtenünk ehhez, megtette néhány napja az Index: „Két hónappal ezelőtt, március 11-én hirdetett rendkívüli veszélyhelyzetet a kormány. Azóta úgy darálják a koronavírushoz nem kapcsolódó témákat, mintha nem is egy világjárvány söpörne át éppen az országon, és mintha nem egy történelmi recesszió küszöbén állnánk. Színházak bezsákolása, közmunkások és kulturális közalkalmazottak megregulázása, a sportba öntött milliárdok, a holdudvarnak kiutalt ingatlanok, az állami átláthatóság csökkentése, ellenzéki vezetésű önkormányzatok forrásainak elvétele. És ez még nem minden.”

A helyzet, ha lehet, azóta csak fokozódott. Néhány napja rémhírterjesztésre hivatkozva két embert is bevittek és kihallgattak a rendőrök: mindkettőjüket egy-egy, a Facebookon írt véleményük miatt. Sorra bírságolják a kórházi ágyak kiürítése miatt tiltakozó parlamenti képviselőket is, az egyikük munkatársát 150 ezer forintra büntették, mert kitartott egy uniós zászlót a kocsiból. Újabb törvényjavaslatot is benyújtott Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes minap éjszaka (= ő akkor is dolgozik): eszerint a legalább ötmilliárd forint költségigényű beruházások adóbevételeit a településektől a megyei önkormányzathoz irányítják az „arányos elosztás” érdekében. Emlékezetes: az elsők között hoztak törvényt arról, hogy településektől és pártoktól vonnak el forrásokat. Ugyanakkor lesöpörték az asztalról azt az ellenzéki törvényjavaslatot, amely különadót vetett volna ki a "NER-oligarchákra" (akik állami és EU-s pénzből a legtöbbet szakították az elmúlt években). Legutóbb pedig éppen a koronavírus-járvány miatt létrehozott Gazdaságvédelmi Alapból vettek el 82 milliárdot, hogy azt a Budapest-Belgrád vasútvonalra költsék.

Minden napra jut egy-két hasonló ügy, nem soroljuk tovább. Ahogy a politikai elemző megállapítja: a kormányfő a válságkezelés álcája alatt sorra hozza az ellenzéki pártokat, önkormányzatokat gyengítő, valamint a pártja gazdasági hátterét erősítő intézkedéseket. Azért most, mert még másra figyelnek az emberek. Ám ez hamarosan változik, hiába a százmilliárdos gigantikus propagandagépezet (ahol csak sminkesre és fodrászra nettó 350 millió telik az állami tévének). A helyzet eddig kedvezett (a válság első szakaszában általában erősödik a kormányokba vetett bizalom), de még csak most jön a neheze. Természetesen Európa-szerte megsínylik az országok a válságot, ám nagyon nem mindegy, milyen mértékben. A magyar gazdaság az első negyedévben még viszonylag megúszta, a károkat enyhítő hazai intézkedések azonban egyelőre nem sokat segítettek. Sem a különböző társadalmi-gazdasági szereplőkkel elmaradt egyeztetések (lásd: vállalkozások, egészségügyi dolgozók, pedagógusok), sem pedig a közvélemény szándékoltan felszínes tájékoztatása, gyakran kifejezett elzárása az információktól (pl. kórházi ágyak kiürítésének ügye) nem növelte a kormányba vetett bizalmat, sőt. Bizonyára nem véletlenül késleltetik, majd csak elbújtatva jelentetik meg a foglalkoztatási adatokat sem (május közepén még semmi hír az áprilisiról). 

Összegezve: komoly gazdasági visszaeséssel és munkanélküliséggel szembesülünk, és ez a hatalmi viszonyokat is meg fogja rengetni. Azt, hogy emiatt mi mindennel kell még szembenéznünk, a következő hónapok fogják megválaszolni. És amikor azt halljuk majd, hogy "üsd ki, üsd ki!", akkor azért jusson eszünkbe, hogy "mire megy itt a játék": a mi bőrünkre.

 

Vissza az előző oldalra