hirdetés
2020. Szeptember 29, Kedd
Mihály napja

Nő az ellen- és a kiállás Szerző: Katona József | 2020-09-04 16:39:00 | Címkék: kiállás, színművészeti egyetem, vélemény, hazai

Egyrészt ismét kiderült: igenis a húszéveseké a világ. Másrészt néhány színinövendék akciójából pár nap alatt több egyetemre kiterjedő, Kossuth-díjas és más elismert művészek, írók és költők kiállása lett. Vélemény.

Akik érzékenyek a körülöttünk zajló eseményekre, úgyis tudják, akik nem, azoknak meg mindegy. Röviden: a Színház- és Filmművészeti Egyetemet a kormánytöbbség nemrég átadta egy alapítvány tulajdonába. Ennek a kuratóriumába csupa kormányhű embert tettek, azok közül pedig senkit, akiket az egyetem javasolt. Sőt, elvették az egyetem szenátusának minden fontos jogkörét. Emiatt hétfőn lemondott az SZFE teljes vezetése, aztán a hallgatók blokád alá helyezték az intézmény egyik épületét. Mellékszál, de sokatmondó, hogy a kuratóriumba kinevezetteknek részint semmi közük a szakmához, részint nincs magas rangú egyetemi oktatói címük és gyakorlatuk.

A hatalmi diktátum elleni tiltakozásképpen az elmúlt hetekben sorra mondtak le az egyetem neves oktatói. Zsámbéki Gábortól (a Kossuth- és Jászai Mari-díjas rendező, a kaposvári Csiky Gergely Színház legendás korszakának igazgatója) kezdve Máté Gáborig (a fővárosi Katona József Színház igazgatója). 

Aztán egyre többen álltak ki az SZFE hallgatói és oktatói mellett. Ma két demonstráció is lesz az épület előtt, vasárnap pedig élőláncot akarnak alkotni az egyetem és a Parlament között. Legutóbb ezernél is több zenész írt alá ilyen petíciót. Előtte felsőoktatási tanszékek, írók, költők fejezték ki támogatásukat. Csupán néhány név a szolidaritást vállalók közül, jelezve, nem akárkikről van szó: Bródy János, Presser Gábor, Lovasi András zenészek; Cserhami György, Halász Judit, Koltai Róbert, Molnár Piroska, Nagy Ervin, Szirtes Ági színművészek; Dragomán György, Nádas Péter, Závada Pál, Vámos Miklós, Grecsó Krisztián, Parti Nagy Lajos írók.

A hatalom képviselői nyilvánvalóan nem gondolták, hogy ilyen, egyre szélesedő hullámokat ver éppen ez az ügy. Lezsírozták előre, szokás szerint, ők is aláírattak vagy hetven színházi emberrel egy támogató nyilatkozatot, ment is szépen minden a maga útján, persze, egy pár ember hőbörög, na és? Majd hazamennek.

Ám egyszer csak jött egy látszatra semmiségnek tűnő momentum: néhány huszonéves színészhallgató elbarikádozta magát. Aztán következett a helyzet már említett fokozódása, szélesedése. Jelzésértékű, hogy legutóbbi szabadságharcaink ellen- és kiállásait mindig huszonévesek kezdték: hol Petőfi Sándornak, hol Sinkovits Imrének hívták őket, de többnyire olyan fiatalok voltak, akiknek a nevére már nem emlékszünk. Majd elválik, most a "szeptemberi ifjak" mennyit érnek el, ám az biztos, ők már elmondhatják: nem hajtották önként járomba a fejüket.

 

Vissza az előző oldalra