Atád Cafe

Nem szenvedem az unalmas napokat, na mármost, innen nézve egy jó hétnek nézünk elébe, fitársaimnak jelzem, jön az Ő napjuk, tudjátok (itt egy kacsintás), politikailag is kavargás, plusz a hőugrással betoppanó tavasz.

„Van egy nő. Szeret. Gyűlöl.”

(Esterházy Péter)

Rég esett, hogy megelégelték nyomorúságos körülményeiket és bérüket a textilmunkásnők, így sztrájkolni kezdtek. Voltak vagy negyvenezren. Naná, hogy nem a nagyatádi cérnagyár asszonyaival történt ez, ők a fényes szellők idején sem voltak annyian, a szóban forgó proletár hölgyek New Yorkban tengették napjaikat, és 1857-et írtak az idő tájt. Mostanság némileg más hangsúlyok esnek e jeles napon, amit kivételesen egy férfi sem tud elfelejteni, nem úgy, mint az asszony születésnapját, pláne a házassági évfordulót, persze, nem lehet nem észrevenni, amikor szegény virágáruslányok és nénikék tukmálják úton-útfélen furtonfurt a tulipánt és a hóvirágot (idén ez kicsit macerásabbnak ígérkezik, de sebaj) némi keresetkiegészítés reményében, miközben a leharcolt pasik meg kotorásznak a zsebeikben gondok felhőzte arccal, hogy aztán este kiosszák a családban az egy-egy szál hervatag virágot. Egyébiránt pedig főleg a nők ellen elkövetett erőszak különféle formái ellen tiltakoznak a nyugati világ civil szervezetei ilyenkor, mondjuk, nekem mindig is gyanús volt kicsit a dolog, hát, először is civilek, ugye, kétszer se mondom, hogy Netuddki fizeti ezeket is, biztos nem véletlen mindig ez a nagy cécó, másodszor különben is állítsuk meg Brüsszelt, az ENSZ-t vagy legalább a lábodi buszt.

És ha már itt tartunk, ma lejár az ajánlóívek leadásának a határideje, holnap kiderül, kik azok, akik a választókerületben indulni akarnak, már nyolcan vannak, csak győzzünk eligazodni.

Az idő is kellően változatosnak ígérkezik, hétfő délutántól némi havazás, esetleg havas eső, ónos eső, fagyott eső, lehet választani, mondanám, de nem, majd jőni fog, aminek jönnie kell („egy jobb kor”?), kedden még zimankó, de aztán csak beóvakodik az a tavasz (szombaton már 14 fok!), ugyan némi spéttel, mint a lábodi busz, úgy szerda-csütörtök tájékában, talán a nőnapra való tekintettel.