Harkályalakúak, harkályfélék, közép fakopáncs

Az ember mindig tanul valamit, vagyis, leginkább feleleveníti azt, amit régen már tudott, de az idő haladtával úgy kopnak az emlékek, mint egy viaszosvászon terítőn a minta a vasárnapi ebédek tányértologatásától.

Leginkább a gyermekeinktől tanulunk, vagyis, jobban mondva a gyermekeinkért fedezzük fel újra a minket körülvevő világot, hisz ők folyvást kérdeznek, álmukból felébredve hajnalban, séta közben reggelente, délután hazafelé, a parkban, a Rinya partján, a tó körül, este, lefekvés után. Szóval, örökké.

Az ember pedig ott áll az elfelejtett tudással, aminek egy halvány lenyomata talán megmaradt az agya hátsó szegletében, de a gyermekek kíváncsiságát félinformációkkal nem lehet kielégíteni, sőt, egyenesen személyes sértésnek veszik, ha azt a választ kapják, hogy „nem tudom.” Olyankor megrendül bennük a hit, hogy a felnőtt mindent tud, lebomlik a tévedhetetlenség álarca.

Amióta már jócskán benne járunk a tavaszban, az esti séták alkalmával a madarakra terelődött a figyelme, hiába mondom, hogy mókust nézni jöttünk, azok valamiért már nem érdekesek, vélhetően azért, mert (bár ezt a mókusok rossz néven vennék) minden mókus egyforma, madarakból pedig számolatlan színű, formájú, hangú repked a Széchenyi park és a Rinya part fáin. Így hát mindig akad valamilyen felfedezni való, amiről kérdezni lehet. És amiről az átlagosan anyáknak és apáknak fogalmuk sincs, és nem is állnak könnyű feladat előtt, ha a gyermek tudásszomját igyekeznének oltani, ugyanis legalább kettőszáz madárfaj él az ember által lakott területeken is Magyarországon.

Tanulni (és újratanulni) persze, sosem késő, így már átfogóbban ismerem a madarakat, bár egyelőre még csak az alakokban vagyok jobban otthon, legjobban a harkályalakúakat és a verébalakúakat kedvelem, közülük is a fakopáncsok a kedvenceim, de azt be kell vallanom, hogy a balkáni és a közép fakopáncs között bajosan teszek különbséget. A modern technológia vívmányainak, valamint a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületnek köszönhetően a zsebemben is hordhatom a madarakat, ugyanis telefonos applikációt is készítettek a tanácstalan szülőknek és a kíváncsi gyermekeknek, így nemcsak képeken azonosíthatjuk egy-egy séta alkalmából az állatokat, de akár a hangjukat is meghallgathatjuk a Madárhatározóban.

Ma, a madarak és fák napján, aki teheti, látogassa meg a Széchenyi park madarait, fáit. Garantáltan jobb kedvvel indul haza, mint ahogy érkezett.

(Fotó: depositphotos.com)

Megosztás