Séták tavasszal

Még mindig találni gesztenyét a Széchenyi-parkban, igaz, tavalyi, üreges, de a gyerekek mosolyán ezt mit sem változtat.

Most, hogy jobbára tavasz van, és ritkább napokon tél, a Széchenyi-park is kezd feléledni hosszú álmából. Műanyag, lábbal hajtós motorok zaja keveredik a tavaszt hirdető madarak énekével. Ifjak és vének sétálnak a napsütésben, férjek és feleségek tartják a táskájukat a gyerekeiknek, amibe a sáros, üreges, megfeketedett tavalyi gesztenyék kerülnek.

Mókusok szaladnak fel a fák törzsén, ilyenkor megállnak a lábbal hajtós motorok, apró gyereklábak szaladnak az öreg gesztenyefához. Amikor odaérnek, a mókus tovaszalad, a gyermekek csalódottan veszik tudomásul, hogy az apró állat eltűnt a fák ágai között.

A fürdő kinti medencéjében gőzölög a víz, ezt látva el kell magyarázni, hogy a hidegben miért gőzöl a víz, de a magyarázat közepén egy újabb izgalmas dolog jön közbe, talán egy gesztenye, talán egy érdekes kavics, mindenesetre az apák egyedül maradnak a magyarázattal, a nem ideális gázként viselkedő légnemű közeggel.

A gyerekkor elillan, hamar vége annak, hogy a park minden gesztenyéje egy csoda, minden mókusa a valaha élt legcsodásabb élőlény, az érdekes formájú levelek sem lesznek mindig lepréselve egy nehéz könyv hercegnős meséinek lapjai közé.

Hazafelé a Kossuth utcában elvétve egy-egy bokor is virágzik, a közelében kellemes, édeskés illat van. Ez is egy csoda, amit meg kell szagolni, majd el kell magyarázni, hogy mitől virágzik egy addig száraznak tűnő ág, mit csinálnak a méhek, miért hervad el a virág, ha letépik.

Az apák és az anyák sétálnak az egyre lassuló műanyag, lábbal hajtós motorok mellett, és gondolkodnak, hogy miért rohan ilyen gyorsan az idő. Mindenesetre, ha rohan, ha nem, érdemes kihasználni minden percet, amivel mosolyt csalhatunk a gyermekek arcára. Kezdetnek megteszi egy tavaszi séta a parkban.