Éjszakai nagytakarításon jártunk a nagyatádi víztoronyban
Évente egyszer kiürítik és alaposan kitakarítják a nagyatádi víztornyot. Az 1500 köbméteres víztároló tisztítása nem éppen hétköznapi munka: több tíz kilogrammnyi lerakódást kell eltávolítani a medence aljáról és falairól, ráadásul mindezt éjszaka, miközben a város vízellátásának is zavartalanul működnie kell. A DRV szakembereivel mi is felmásztunk a toronyba, hogy megnézzük, hogyan zajlik a nagytakarítás; fotókon mutatjuk meg Önöknek is.
A legtöbben valószínűleg bele sem gondolunk, mi történik a víztoronyban, amely mellett nap mint nap elhaladunk. Pedig az építmény fontos szerepet játszik Nagyatád vízellátásában: tárolja a vizet, és segít kiegyenlíteni a hálózat nyomásingadozásait. Ahhoz azonban, hogy megfelelően elláthassa a feladatát, időnként alapos takarításra szorul.
Mielőtt felkapaszkodtunk volna a toronyba, Kajdy Péter, a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. (DRV) üzemvezetője avatott be bennünket a munka részleteibe.
Mint megtudtuk, hiába érkezik tiszta víz a kutakból, az abban oldott ásványi anyagok, elsősorban a vas és a mangán idővel kicsapódhatnak, és lerakódhatnak a tároló falán, illetve alján – ez egy év alatt néhány centiméter vastagságágú vasiszapréteget jelent az 1500 köbméteres medencében. Ezt távolítják el minden évben a szakemberek.
A munkát nem véletlenül végzik az éjszakai órákban. Ilyenkor jóval kisebb a vízfogyasztás, ezért a tornyot úgy tudják ideiglenesen kiiktatni a rendszerből, hogy a város ellátása közben is biztosított maradjon. A szükséges hálózati nyomást ilyenkor a kutaknál működő, frekvenciaváltós szivattyúkkal tartják fenn.
A tisztítás első lépéseként teljesen leengedik a vizet a toronyból. Ezután kezdődik a munka leginkább embert próbáló része: a medence alján összegyűlt, helyenként erősen letapadt iszapot lapátokkal és seprűkkel terelik a fenékürítő felé. A lerakódások nagy részének eltávolítása után magasnyomású mosóval tisztítják meg a felületeket.
Ezzel azonban még nincs vége a takarításnak. A következő lépés a vegyszeres kezelés, amellyel a falakon megtapadt szennyeződéseket és a kialakult biofilmet is eltávolítják. Ez már különösen szigorú biztonsági előírások mellett zajlik: a medencében egyszerre csak egy szakember dolgozhat, teljes védőruházatban és megfelelő légzésvédelemmel. Ebben a munkafázisban természetesen mi sem tartózkodhattunk odabent.
A vegyszeres tisztítást alapos öblítés követi, és csak ezt követően tölthetik fel ismét a tárolót.
Persze ahhoz, hogy mindezt a saját szemünkkel láthassuk, előbb fel is kellett jutnunk a toronyba. Ez önmagában sem volt kis feladat. Sisakban, védőruhában és zuhanásgátló beülőben másztunk fel a szűk létrákon tíz emelet magasságba, majd egy apró nyíláson keresztül jutottunk be a hatalmas víztérbe. A sötétség, a pára és a szokatlan környezet miatt a fényképezés sem volt egyszerű, a látvány azonban bőven megérte a fáradságot. Ahogy az éjszakai Nagyatád látképe is odafentről.
A város napi vízfogyasztása egyébként átlagosan 2500 köbméter körül alakul, vagyis a víztorony 1500 köbméteres kapacitása a napi fogyasztás jelentős részének felel meg.
A víztorony tisztítása többórás, fizikailag is megterhelő munka, amelyet ráadásul szokatlan körülmények között kell elvégezni. A DRV szakembereinek mindez éves rutin, nekünk viszont egészen különleges élmény volt belülről látni az építményt, és végigkövetni a tisztítás folyamatát. Azt pedig különösen köszönjük nekik, hogy a munka közben minden kérdésünkre türelmesen válaszoltak.
Nézzék meg helyszíni fotóriportunkat.
(Fotó: Ormai Bálint)
