Gombamérgezés, tolvaj kocsis, csendháborítók

Négy emberrel végzett gombamérgezés Nagyatádon; Pap nélkül akarták eltemetni a köztiszteletben álló iparost; Tolvaj kocsis vezettek végig a városban a szuronyos csendőrök; Világhírűvé akarták tenni a gyógyfürdőt. Ezen a napon Nagyatádról, Nagyatádon.

Gombamérgezés végzett a nagyatádiakkal

1894-ben a Somogy című lap írta meg, hogy a gomba időnként megköveteli az áldozatait. Nem volt ez másképp Nagyatádon sem: négyen azt hitték, hogy vargányát esznek, azonban valamilyen mérgező gombát fogyasztottak. Ennek következtében mind a négyen elhunytak.

Temetés pap nélkül

Budapestről kellett papot hívni Fekete József kőmívesmesterhez, ugyanis a helyi ferencrendi szerzetesek arra hivatkozva, hogy a férfi nem a feleségével, hanem a gazdaasszonyával élt egy fedél alatt, nem akarták eltemetni. Ezt akkora felháborodás fogadta, hogy a fővárosból kerítettek egy papot, aki hajlandó volt utolsó útjára kísérni az elhunytat.

Mindent beivott a kocsis

Egy Kelemen István nevű embert fogtak el a csendőrök Kaposváron 1911-ben, aki Nagyatádról szökött, miután amit lehetett ellopott, majd annak az árát elitta. Mondjuk annyira nem járt jól, mert a csendőrök visszakísérték Nagyatádra, ahol a gazdája vélhetően ellátta a baját az enyveskezű kocsisnak.

A gyógyfürdőből akartak világhírt a nagyatádiak

Erős felütéssel kezdte az Új Somogy szerzője a cikkét 1936-ban a nagyatádi ártézi vízről: „Amikor a coloradói aranymezőket felfedezték, szőhettek oly csillogó reményeket Kolumbusz késői leszármazottjai, mint amilyen boldog öröm fűti itt Nagyatádon az embereket…”. Mindenesetre a cikk arról szól, hogy mennyi mindent terveznek a nagyatádiak a fürdővel kapcsolatban, a világhír felé törtek, de nem sokkal később kitört a második világháború, így ezek a tervek – mint tudjuk – nem valósultak meg.

Pont úgy viselkedtek a fiatalok, mint ahogy egy fiatalnak kell, ezt nehezményezték a Somogyiban

1958-ban a G. I. monogramú szerző a Somogyi Néplapban tette szóvá, hogy mulatozó fiatalok nótaszóval indultak haza, ráadásul azt sem tudja, hogy honnan, ugyanis a szórakozóhelyek már tízkor bezártak, a fiatalok pedig éjjel fél 12-kor énekelték végig a hazautat, különös hangsúlyt fektetve az ablakok alatti kiabálásnak. A panaszos szerző azt is megjegyzi, hogy a rend éber őreit ilyenkor nem lehet látni, hogy jobb belátásra bírják a jókedvű embereket.