Itt van az ősz

Persze, csak papíron, mert valójában egy konstans hőségriadóban élünk már jóideje.

Aki nehezebben viseli a meleget, annak elsőként egy rossz hír: nem látszik a kánikula vége, némileg csökken majd a hőmérséklet a jövő hét vége környékén, de az ilyenkor (és olyankor) szokásosnál jóval melegebb lesz, mondhatni nem csökken, inkább csökkentget, addig pedig számos melegrekord megdőlhet.

Holnap felkerekednek a gyerekek az iskolába, felveszik az ünneplőt az évnyitóra, többen két mobiltelefont pakolnak a táskába, amiből az ócskábbat leadják a portán, több száz telefon összegyűjtve várja majd a kicsöngetést a nap végén, az új rendelet miatt a fürdővízzel ment a gyerek is, de így megy ez, hisz egyfelől haladunk abba az irányba, hogy minden digitális lesz (hamarosan szinte bármilyen okmányirodai tevékenységet elvégezhetünk mobiltelefonnal), a napló, az ellenőrző, a házi feladatok, mind elérhetők online, másfelől pedig visszalépünk egy jókorát, hisz a fentiekből a diákok napközben ki lesznek zárva.

Az előrejelzéseket elnézve rövidesen ez lesz a legkisebb baj, az országban sok helyen a talajban már több mint két méter mélyen sem találni nedvességet, a környéken az elmúlt 30 napban 18 mm csapadék hullott, az ország keleti részén pedig 3. Ősznek pedig nyoma sincs, maximum a boltok polcain, dekorációként.

Némi pozitívum a mindennapokra, hogy jelentősen megváltozik mától a bankolás, nehezebb dolga lesz a csalóknak, és nagyobb biztonságban tudhatjuk a bankszámlánkat: minden banki műveletre lehet limitet állítani, az interneten ellenőrizhető lesz, hogy valóban banki ügyintéző telefonált-e, és minden, bankszámlával kapcsolatos műveletről kötelesek a bankok értesítést küldeni – ingyen és azonnal.

Szóval, papíron itt van az ősz, két-három évtizeddel ezelőtt sárguló faleveleket lehetett reggel iskolába menet rugdalni az utcán, illetve egy vékony kabát is elkélt, most pedig hőségriadóval kezdődik a tanév. Szerencsére valami nem változik: az édesanyák és édesapák már lázasan pakolják az iskolátáskákat (illetve a wc papírt, a szappant és még sorolhatnánk), a ovisok kénytelenek lesznek a nagymama főztjéről visszaszokni a menzás ebédre, gyerekzsivaj váltja fel az utcák, terek nyári csendjét.

József Attila: Ősz

Tar ágak-bogak rácsai között
kaparásznak az őszi ködök,
a vaskorláton hunyorog a dér.

Fáradtság üli a teherkocsit,
de szuszogó mozdonyról álmodik
a vakvágányon, amint hazatér.

Itt-ott kedvetlen, lompos, sárga lomb
tollászkodik és hosszan elborong.
A kövön nyirkos tapadás pezseg.

Batyuba szedte rongyait a nyár,
a pirosító kedvü oda már,
oly váratlanul, ahogy érkezett.

Ki figyelte meg, hogy, mig dolgozik,
a gyár körül az ősz ólálkodik,
hogy nyála már a téglákra csorog?

Tudtam, hogy ősz lesz s majd fűteni kell,
de nem hittem, hogy itt van, ily közel,
hogy szemembe néz s fülembe morog.