Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik

Számos legenda és szokás övezi Márton napját, Nagyatádon a legkisebbek kedden lámpás felvonulással emlékeznek meg a szentről, lámpásaikkal fényt és szeretet csempésznek a városlakók szívébe.

Aki Márton-napon libát nem eszik, egész éven át éhezik – tartja a mondás, ami jelen korunkban szerencsére már biztosan nem igaz, egyfelől a különlegesebb étrendet folytatók nem járnának túl jól, másrészt éppen a hízott liba ára helyezné kilátásba a későbbi étkezések elmaradozását.

A hízott lúd fogyasztása szorosan összefügg a Szent Márton legendájával. Azért alakult ki ez a szokás, mert Márton, amikor a hívei püspökké akarták választani, ő ezt szerénységből elutasította, és hogy ne találják meg, elbújt a ludak óljába, azonban az állatok gágogásukkal elárultak. No, de egyáltalán miért akarták püspökké választani a jámbor fiatalembert? Ehhez viszonylag hosszú út vezetett, hisz Savaria szülötte a Római Birodalom némileg kiterjedt határainak köszönhetően a római légióban volt kénytelen szolgálni, ráadásul Franciaországban. A Legatus Legionis parancsának ellenszegülni nem feltétlenül jelentett hosszú életet akkoriban, így Márton kénytelen volt fejet hajtani a parancs előtt, ám a legenda szerint szolgálat közben egy didergő koldus kérte a segítségét, mire Márton nyomban kettévágta a köpenyét, és felét a koldusnak adta. Mivel a legendáknak van egy közös nevezője, jelesül, hogy csodálatos dolgok történnek bennük az emberekkel, ezért kiderült, hogy a koldus valójában Jézus Krisztus volt személyesen, aki hálából megengedte a derék katonának, hogy felvegye a keresztséget, és ezt követően Márton katolikus papként szolgált tovább.

Végül a libaólban lejátszódott kaland a lelkes híveket nem akadályozta meg abban, hogy püspökké avassák az egykori légióst, aki 26 évig be is töltötte ezt a tisztséget, hogy akarata ellenére-e vagy sem, az a legendákból nem derül ki.

Mindenesetre a későbbi korok értékítélete szerint jól végezte a munkáját, olyannyira, hogy Szent István zászlajait is az ő képe díszítette, illetve Szűz Mária után őt is Magyarország patrónusának tekintik, a pannonhalmi apátság Szent Márton a védőszentje. Somogyban számos templom viseli a nevét: Csököly, Fonó, Fonyód, Polány, Táska és Vörs településeken is található róla elnevezett templom vagy kápolna.

A népi jóslatok sem maradtak el a mai napon: Somogyban a Márton-lúd mellcsontjából az előttünk álló tél időjárást is megjósolhatjuk, legalábbis a legkorábbi kalendáriumok szerint

Márton-lud mellye, ha világos, hó lészen, ha fekete, eső

Lábodon ezt a mondást némileg pontosítottak, belevették azt is, hogy ha piros a mellcsont, akkor nagy hidegre kell számítani, további színekről nincs tudomása a néprajzkutatóknak.

Szerencsére több időjárási körülményt is lefedtek a megfigyelések, legalábbis az öreg gazdák tapasztalatai szerint a ködös Márton-nap enyhe telet hoz, ha pedig tiszta és szép az idő, akkor bizony sok lesz a hó és a jég, ha pedig Márton napján a lúd jégen jár, akkor karácsonykor sárban botorkál.

Ez utóbbi valószínűsége egyébként 62 százalék, némileg magasabb, mint az átlagos népi jóslatok bekövetkezésének valószínűsége, legalábbis a Székelydata adatvizualizációs blog kutatása szerint, akik 2019-ben az azt megelőző 60 év időjárási adatait alapul véve vizsgálták meg az 50 legnépszerűbb népi megfigyelés pontosságát, ami 54 százalékos végeredményt hozott, azaz vagy leegyszerűsítve vagy bejön a jóslat, vagy nem.

Mindenesetre a hosszabb történeti kitekintő után érdemes és fontos megjegyezni, hogy kedden délután a Csillagszem óvodásai Nagyatádon apró fényeikkel felszerelkezve igyekeznek szeretetet varázsolni a nagyatádiak szívébe, hisz akkor lesz a hagyományos Márton-napi lámpás felvonulásuk, amikor a városban tesznek egy kört a kicsik a szüleikkel, testvéreikkel együtt, hogy fényt és szeretet csempésszenek a békétlen mindennapokba, amire, lássuk be, egyre nagyobb szükségünk van.

(Felhasznált irodalom: Király Lajos: Somogyi népszokások I.)