Maszkurák, bálok és tuskóhúzás: A somogyi farsang világa

A somogyi tájegység néprajzi kincstára talán sosem olyan gazdag, mint a „farsang farkában”. Vízkereszttől hamvazószerdáig a megye falvai és városai egyaránt kivették részüket a vigadalomból, ahol a vallásos áhítat és a polgári társasági élet különös elegyet alkotott. A korabeli lapokból kiderült, hogy a múlt század elején a nagyatádiak igencsak megadták a módját a farsangolásnak.

Míg a falvakban, például Csökölyben, a nős emberek és a legények évről évre váltva rendezték a batyus bálokat – ahol a hátukon hordott elemózsiás csomaggal kezdték meg a táncot –, addig a városiasodó Nagyatád a polgári elegancia központjává vált. Az 1920-as években a város szinte minden rétege megmozgatta magát: a Római Katolikus Nőegylet műsoros esteket, a Gazdakör hagyományos bálokat rendezett, de a korabeli újságok tanúsága szerint a jótékonykodás is fontos volt a farsangoló nagyatádiaknak, ugyanis bizodalmukat fejezték ki, hogy sok pénz folyik be a farsangi bálokból, amelyeket az éhező gyermekekre fordíthatnak.

Nagyatád akkori, háromezer fős lakossága számára a farsang a közösségi lét csúcspontja volt. Az ipartestületi és polgári körök báljai gyakran hajnalig tartottak, ahol a legkitartóbb vendégek csak az első napsugarakkal indultak haza az éttermekből és közösségi házakból, mint ahogy az is kiderült, hogy a farsangi szezon hétvégéin minden kocsma és étterem foglalt volt a városban.

Asszonyfarsang és a pincék titkai

Somogy sajátos hagyománya az asszonyfarsang. Osztopánban, Buzsákon vagy Somogyjádon ilyenkor a nők „átvették a hatalmat”: férfias mulatozásba kezdtek a szőlőhegyeken. Mernyén például a férjes asszonyok barátnőikkel vonultak ki a pincékhez, ahol borforralással és énekszóval ünnepeltek, távol a férfiak tekintetétől. Ez a szokás a nemi szerepek ideiglenes felcserélését és a közösségi összetartozást egyszerre szimbolizálta.

(Fotó: Évszázadok óta jókedvünk kulcsa a farsangi mulatozás, Sokszínű vidék)

Maszkurák és a mocsári démonok

A somogyi maszkázás, vagyis a maskurázás ritkán használt állatmaszkokat; helyette az emberi karakterek kiforgatása dominált. A férfiak nőnek, a nők férfinak öltöztek, arcukat bekormozták, vagy harisnyát húztak rá, hogy felismerhetetlenek maradjanak.

A maszkázáshoz sötétebb legendák is tapadtak. Temesvári Pelbárt 15. századi prédikációja szerint egy farsangoló somogyi menyecskét, aki férfiruhában táncolt a Kapos mocsaraiban, „elragadott az ördög” – ez a történet évszázadokig szolgált intő példaként az egyház részéről a mértéktelen mulatozás ellen, nem sok sikerrel.

Tréfás kegyetlenség: A vénlánycsúfolás

Aki a farsang alatt nem talált párt, annak húshagyókedden számolnia kellett a közösség élcelődésével. A megye északi részén dívott a tuskóhúzás (vagy tükehúzás): a legények éjjel nehéz fatuskót kötöttek a pártában maradt lányok kilincsére. Mesztegnyőn ennél is tovább mentek: verses gúnydalok kíséretében, szamárháton „árverezték el” jelképesen az eladósorban maradt lányokat.

„Véget ért a rövid farsang, búsulnak a lányok, ettől a nagy búsulástól ráncos a pofájuk.” – zengett a mesztegnyői gúnydal.

A konyha mágiája

A somogyi asztalokról nem hiányozhatott a fánk, amelynek elkészítése rituális jelentőséggel bírt. Büssüben a háziasszonyok a tésztás kezükkel megérintették a gyümölcsfákat, hogy azok bőven teremjenek, máshol pedig az első kisült darabokat a tyúkoknak adták, hogy jó tojók legyenek. A bőséges húsételek fogyasztása a hamvazószerdai böjt előtti utolsó nagy „erőpróba” volt, mielőtt Konc király végleg átadta a helyét Cibere vajdának, a böjti ételek jelképének.