Mindenszentek, halottak napja és halloween – melyik nap miről szól?

A következő három nap mindegyike valamilyen módon a túlvilággal, az elhunytakkal kapcsolatos hagyományokról, ünnepekről szól. Országunk keresztény gyökerei miatt november első napja már 2000-től fogva ünnepnap, ám a nem hívő népesség növekedésével egyre kevesebben tudják, melyik nap miről is szól. Tisztázzuk most ezeket!

2011-ben még a magyarok 54%-a vallotta magát kereszténynek, ám a legutóbbi, 2022-es népszámlálás szerint ez az arány 43,4%-ra esett vissza, a katolikusok megoszlása pedig 37,15%-ról 27,5%-ra csökkent. Igaz, a tavalyelőtti népszámlálás eredményeit torzítja, hogy a megkérdezettek 40%-a nem válaszolt a vallási témájú kérdésekre. Mindenesetre tény, hogy a katolikus keresztény ünnepnapok jelentését és az azzal kapcsolatos hagyományokat egyre kevesebben tudnák megmagyarázni – így van ez a következő napokkal is.

Holnap van mindenszentek, a megdicsőült egyház ünnepe, amely egyben munkaszüneti nap is már 24 éve. Az átlagpolgárt megkérdezve, hogy mi a különbség holtak napja és mindenszentek között, valószínűleg bizonytalan válaszokat kapnánk, esetleg a temetőlátogatást és gyertyagyújtást tudnák megemlíteni, de a pontos különbséget nem tudnának tenni. Sőt, egyesek még a halloweent is idekevernék, noha utóbbi egy, a közelmúltban angolszász területekről, a nyugati médiából átvett szokás. Míg utóbbi egy bohókás, mulatságra és játékos tartalomra épülő pogány eredetű szokás, addig a mindenszentek meghittebb, komolyabb, pátoszi jellegű ünnep – nem véletlenül gyakoriak ilyenkor a kulturális feszültségek.

Mi tehát a különbség, miket ünneplünk a következő három napban, és miért van egy pogány eredetű ünnep, a halloween épp egy nappal egy keresztény ünnep, a mindenszentek előtt?

Ez a kérdéskör meglehetősen bonyolult történelmi kapcsolatot tár fel, mely során több vallási és kulturális elem hatott egymásra oda-vissza évszázadokon keresztül. Menjünk végig az ünnepnapokon időrendi sorrendben!

Október 31. – Halloween

Ez az ünnepnap az elmúlt évtizedekben szivárgott be Magyarországra az angolszász területekről elsősorban a popkultúrának köszönhetően. A szó eredete az angol „All Hallow’s Eve”, vagyis a mindenszentek előestéjét jelentette, de ez a megnevezés csak később ragadt rá. Eredetileg a kelta hitvilág szerint november elseje jelentette az újév kezdetét, egyben átmeneti napot is jelentett a nyárvég és a télkezdet között, vagyis ez a nap jelentette a sötétség kezdetét. A kelta hitvilág a mai Írországban, Nagy-Britannia számos területén, valamint Franciaország északi részén volt elterjedt. Ezt az ünnepet Samhainnak nevezték, és a kelta mondavilág szerint az ezt a napot megelőző éjszakán a világ rendje felborul, elvékonyulnak az evilág és a túlvilág közötti határok. Úgy vélték, ezen az estén az emberfeletti lények és a halottak szellemei szabadon járhatnak köztünk, és ez fordítva is igaz: az evilági hősök is bejuthatnak a szellemek világába. A nép körében ez az ünnep jelentette a kemény mezőgazdasági munkák után való pihenés első napját is, az örvendezést. Ilyenkor nem volt tanácsos útra kelni, mert úgy hitték, az ártó szellemek megszállhatják az élőket. Éppen ezért a szellemek megtévesztésére maskarába bújtak, elijesztésükre lámpást faragtak – igaz, kezdetben nem tökből, hanem karórépából készültek ezek. Mivel ezen az estén fellibbent a fátyol a két világ között, ilyenkor igyekeztek beszélni a holtakkal és jósolni is. Népszokásnak számított az írek körében ezen az estén házról házra járni és csoportosan kántálni, hogy elűzzék a háztól a rontó szellemeket. Ezt némi kis megvendégelés, fizetség fejében tették. Feltehetően ez az eredete az Egyesült Államokban népszerű csokikéregetésnek, amikor a gyerekek jelmezbe bújva járják a környéket „Csokit vagy csínyt!” mondással. A kelta mondavilág később keveredett a római hagyományokkal, mint Pomona, a gyümölcsök istenének ünnepével és Feralia, a holtak emléknapjával. A samhain ünnepe vélhetően a halloweenben él tovább: ezeket a hagyományokat az ír bevándorlók vitték magukkal az új világba.

November 1. – Mindenszentek

A Római Katolikus Egyház katekizmusa szerint a keresztény hívek három egyházat képviselnek: a még élők jelentik a küzdő egyházat, a meghalt, tisztítótűzben gyötrődők a szenvedő egyházat, míg a, mennybe került üdvözültek a megdicsőült egyházat – utóbbiakat ünnepeljük mindenszentek napján, míg a szenvedő egyház tagjaira emlékezünk holtak napján.

Eredetileg a 7. században IV. Bonifác pápa bevezette a Minden vértanú ünnepét, amelyet eredetileg május 13-án tartottak. Ehhez kapcsolódva szentelte keresztény templommá a római Pantheon épületet 609-ben, amelyet Szűz Máriának és az összes keresztény vértanúnak ajánlott. A 8. században azonban III. Gergely pápa kiterjesztette az ünnepet, hogy ne csak a mártírokra, hanem minden szentre is kiterjedjen. Szintén ő tette át november 1-re át az ünneplést, igazítva azt Samhain dátumához. Ez a stratégiai lépés valószínűleg egy kísérlet volt a széles körben elterjedt pogány ünnep keresztényesítésére. IV. Gergely pápa tette egyetemes ünneppé 835-ben, így ez az egyik legrégibb katolikus ünnepnapunk. 2000 fogva hazánkban munkaszüneti nap is, akárcsak Olaszországban, Horvátországban Spanyolországban, Lengyelországban és Portugáliában is.

November 2. – Holtak napja

Mint fent említettük, holtak napján a purgatóriumban tisztuló lelkekre emlékezünk, a szenvedő egyház tagjaira. Ez csak később, 998-ban vezette be emléknapként Szent Odiló clunyi bencés apát. Több száz évnek kellett eltelnie, mire a bencés renden kívül is ünnepnappá vált: a 14. század elejétől a katolikus egyház egésze átvette. Idővel ez a nap Magyarországon felekezetektől függően általánosan a halottakról való megemlékezés napja lett. Így ezen a két egymást követő napon, november elsején és másodikán emlékezünk meg minden holtunkról.

Felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet azokkal az elhunytakkal, akik elkárhoztak? Az Egyház értelemszerűen nekik nem szentel külön ünnepnapot, ám érdemes megjegyezni, hogy a jószívű ír katolikus földműves parasztok a pokolban tengődő lelkekre is gondoltak: október 31-én, halloween estéjén edényeket, lábasokat ütögettek, így tudatva az elkárhozott lelkekkel, hogy nem lettek elfeledve. Így történt, hogy Írországban minden halottról megemlékeztek a három egymást követő napon.