100 éve alapított iskolát Nagyatádon Somssich Eszter

A mai Bárdos Lajos általános iskola eredetei intézményének alapítójára emlékeztek ma délután: Somssich Eszter grófnő tiszteletére emléktáblát adtak át az iskolában.

A Nagyatádi Kós Károly Erdélyi Kör kulturális programjainak megvalósítására támogatást kapott az Emberi Erőforrások Minisztériumától. Ennek a pályázatnak a keretében dr. Orbán Csaba elnök kezdeményezésére az önkormányzat támogatásával Somssich Eszter grófnő iskolaalapító tiszteletére a Bárdos iskola falán emléktáblát helyeztek el, melyet tegnap avattak fel. Az emléktáblán látható bronz dombormű Sütő Ferenc szobrászművész alkotása. A felhelyezésében részt vett Bagó László úr és munkatársai, az előkészítő munkálatokat az önkormányzat végezte.

Somssich Eszter életútja az altruizmus és a humanizmus pélája: 1886. július 11-én Pörtschben született. Magántanulóként végezte iskoláit. Kispusztai kastélyában társasági életét a karitatív tevékenység töltötte ki. Ő volt a Keresztény Nőegylet díszelnöke. A művészetek iránti érdeklődése akkor teljesedett ki, amikor egy olasz művésztől megtanult festeni. A jubileum tiszteletére 1898-ban állított márvány emlékoszlopra a Szent Erzsébetet ábrázoló majolikafestményt ő készítette. Kispusztai birtokán mintagazdaságot alakított ki, híres volt tejgazdasága, termékeivel a kiállításokon több díjat is nyert.

Birtokán sok eszes gyereket taníttatott. Két atádi tanárnő, Sinkovics Mária és Winter Józsa a szünidők zömét gyakran töltötték nála vendégségben a kispusztai birtokon. A kultúra és közösség iránti érdeklődése, valamint jótékony szellem vezényelhette őt arra az elhatározásra, hogy 1921-ben a Baross utcában telket vásárolt, ahová a Szent Keresztről elnevezett szerzetesnővéreket telepített, és polgári leányiskolát, zárdát alapított, mely a mai Bárdos Lajos iskola épülete. 1948-as államosításig ők működtették az intézményt. A grófnőt olyan megbecsülés övezte, hogy az arisztokrácia elűzésekor marasztalták őt volt munkásai és alkalmazottai. 1993-ban a képviselő testület döntése nyomán utcát neveztek el róla városunkban.

A mai átadó ünnepségen jelen volt az egykori leányiskola egyik növendéke, a 82 éves Vida Zoltánné. Személyesen is ismerte a grófnőt.

Mi jártunk ki hozzájuk hintóval, összejártak a szüleink, meg voltunk hívva. Nagyon sportos volt az Eszter néni, kétkerekű kocsival, egy lóval hajtott be mindig Nagyatádra lovaglónadrágban, csizmában – erre a mai napig tisztán emlékszem. Engem még a zárda apácái is tanítottak, egészen az államosításig. Másodikas kislány voltam, amikor egyik reggel bementünk és sehol nem voltak a kedves nővérek, mert elküldték őket – emlékezett vissza Ildikó néni.

Az ünnepségen többek között beszédet mondott városunk polgármestere, Ormai István. Mint mondta, példát vehetünk a grófnő munkásságáról.

Somssich Eszter humanista volt: nyitott volt az iparosok, a cselédek, a földmunkások, szegényebbek iránt, és különösen a gyerekek iránt. Hiszen már korábban is taníttatta a tehetségese gyerekeket, támogatta a nagycsaládosokat, segítette a betegek gyógyulását. Humanista volt, és iskolaalapító – mutatott rá a polgármester.

Szászfalvi László képviselő kiemelte, hogy a grófnő akkor adott reménységet a helyeiknek, amikor azok mindent elveszítettek.

Ha belegondolunk abba, hogy az iskolaalapítás mikor volt: egy hatalmas összeomlás után történt, a trianoni összeomlás után. A grófnő, a katolikus egyházközség és a támogatók összefogásával egy katolikus leányiskolát alapítottak. Amikor már sokan úgy gondolták, minden összeomlott, nincsen remény, akkor Somssich Eszter grófnőnek volt reménység a szívében. Aki iskolát alapít, az reményteljes szívvel tekint előre, a jövő számára, a gyermekek számára teremt lehetőségeket. Nyugodtan mondhatjuk, hogy a grófnő a reménység embere volt a reménytelenség idejében.

Több kulturális műsorral emlékeztek meg az iskolaalapító grófnőről. Ezt követően a jelenlévők kivonultak az iskola épülete elé, ahol a polgármester és az országgyűlési képviselő leleplezték az emléktáblát. Az ünnepség a tábla megáldásával és koszorúzással végződött.

Fotók: Röhrig Dániel

Megosztás