Határtalanul Erdélyben

Az Ady gimnázium harmincöt 11. évfolyamos tanulója Erdélyben járt, ahol őket a márciusban Nagyatádon vendégeskedő nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium diákjai fogadták. Az egyik diák élménybeszámolóját olvashatják.

Az erdélyben vendégeskedő adysok a székely diáktársakkal közösen valósították meg a „Játék határok nélkül” projektet, melynek során az anyaország és Erdély kultúráját, történelmét, a két város jellegzetességeit érintő társasjátékokat készítettek.

Fenyvesi Zsófia 11. H osztályos tanuló beszámolóját olvashatják:

Még a madarak előtt keltünk, hogy elindulhassunk hosszú utunkra. A Határtalanul pályázatnak köszönhetően ugyanis lehetőségünk volt elutazni Erdélybe. Izgatottan és élményekre éhezve indultunk el, valamint vártuk már az újbóli találkozást a már Nagyatádon megismert erdélyi társainkkal, barátainkkal.

A határon átérve szívet dobogtató látvány fogadott minket. A táj, ahogy a szántóföldek, a legelők és az erdős vidékek váltogatták egymást, egyszerűen elkápráztattak. Csodálatos volt látni, ahogy a hegyek szinte ölelték a tájat, hogy itt a természet még a mai világban is ilyen zöld tud maradni.

Első megállónk Nagyszalonta volt, ahol megnézhettük azt a házat, amely azon a helyen áll, ahol Arany János született és nőtt fel. Itt egy hölgy mondta el nekünk a tudnivalókat a költő életéről, valamint magáról a házról és a környékről. Ezt követően megnézhettük a házban kiállított régi tárgyakat, melyek Arany János korából maradtak fenn, bár sajnos egyik sem a költő egyik személyes holmija.

Folytattuk utunkat, majd pár óra buszozás és tájban gyönyörködés után elértünk célunkat, Nagyenyedet, ahogy a Két Fűzfa Hostelben szállhattunk meg. Vendéglátónk kedvesen, valamint vacsorával fogadott minket. Szobáink elfoglalása és az étkezés után mindenki fáradtan feküdt az ágyába. Másnap új kalandok vártak ránk.

Kora reggel reggelivel kezdtük a napot, majd máris indultunk a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégiumba, ahol meghallgathattuk az intézmény történetét, valamint körbejárhattuk az udvart, ezzel együtt megtekintve a kollégium három híres alakjának szobrát. Bethlen Gábor, Kőrösi Csoma Sándor, valamint Áprily Lajos kapott itt emlékszobrot.

Ezután utunk a Kollégiumban található természettudományi múzeumba vezetett, majd átmentünk egy másik különleges terembe, ahol az intézmény történetéhez kapcsolatos emléktárgyakat őrzik és mutatják meg a látogatóknak.

Az enyedi diákokkal való közös foglalkozásunk után elindultunk Tordára, a sóbányába. Ott egy rövid idegenvezetés után, melyben megtudhattunk fontosabb információkat a sóbányáról, annak működéséről és érdekességeiről, elindulhattunk a többszáz méter mélységbe. Csodálatos látvány tárult elénk, amely szavakkal le sem írható. Magában a bányában hihetetlen mód pezsgett a jókedv és az élet. Található itt óriáskerék, minigolf, bowling, ajándékbolt, valamint lehetőség van a bányában található tavon csónakázni. Én úgy gondolom, ezt egyszer mindenkinek át kell élnie, ezt egyszer mindenkinek látnia kell.

A Tordai sóbánya után következő úticélunk Kolozsvár volt, ahol sajnos szakadt az eső, így nem nagyon tudtunk sétálni a városban, és megnézni, megismerni a város szépségeit. Bár futólag láthattuk a Mátyás király szobrát, valamint a Szent Mihály-templomot, ami szintén káprázatos volt.

Harmadik napunkon Erdélyben elsőként a Berethalmi erődtemplomot néztük meg. A templom gótikus, torony nélküli csarnoktemplom, amely eredetileg Nagyboldogasszony tiszteletére épült, és becslések szerint keletkezése az 1500-as évekre tehető.

A templomban tett látogatásunkat egy gyors ebéd követte Segesváron, majd szabadprogrammal és városnézéssel folytatódott itt a napunk. Később visszatértünk Nagyenyedre, ahol vendéglátónk meginvitált minket borospincéjébe. Itt körbevezetett minket, elmondta a fontosabb tudnivalókat a pincéről, valamint a borászatról.

Utolsó teljes napunkon Erdélyben elsőként az Astra múzeumot látogattuk meg, mely Nagyszeben területén található. A múzeum szó hallatán néhányan kevésbé voltak lelkesek, de óriási meglepetésben volt részünk, ugyanis e múzeum több hektáron terül el, és a régi falusi életet mutatja be az odalátogatók számára. Hatalmas erdős, fás részekkel és igazán érdekes régi paraszti házakkal várja a látogatókat.

Ezután a városközpontban sétálhattunk és gyönyörködhettünk Nagyszeben szűk kis utcáiban, amelyeket egymást ölelő, pasztellszín házak alkottak.

Utolsó esténken a nagyenyedi diákok búcsúztak el tőlünk, majd másnap reggel elindultunk, hogy egy újabb hosszú út után itthon lehessünk, Magyarországon. Erdélytől búcsúzva még megtekintettük Vajdahunyad várát, a Hunyadi család ősi birtokát.