Ilona néni gyönyörködtető képeslapgyűjteménye

Az egyik legrégebbi darabja Sissi királyné gyászképeslapja 1898 szeptemberéből. Az atádi Steiner Józsefné 50 ezer darabos gyűjteményének különlegességei már 340 kiállításon vettek részt idehaza és külföldön.

A példás rendben kartonozott, könyvtári osztályozás szerint csoportosított kollekció legkülönlegesebb és legértékesebb csoportja a trianoni gyűjtemény: 160 képeslapból áll. A Forradalom és szabadságharc 1848-49, a Kossuth Lajos és az Erzsébet, a magyarok királynéja című anyagok ugyancsak ritkaságszáma mennek. Ez utóbbiból egyébként éppen a napokban nyílt Ilona néni 340. kiállítása, jelesül Siklóson.

Ilona néni olyan lelkesedéssel mutogatja a páratlan gyűjteménye kuriózumait, hogy aligha tudom eldönteni: a ritka kollekció vagy inkább maga Ilona néni a lenyűgözőbb a 85 évesen mutatott vitalitásával.

– A bélyeggyűjtéssel kezdődött még 1963-ban, 27 éves voltam akkor, a tamási állami gazdaságban, ugyanis az eredeti foglalkozásom üzemgazdász. Egy ottani munkatársam hatására kezdtem gyűjteni a forgalmin kívüli, ún. motívumbélyegeket, és azon belül végül a gyógynövényekre szakosodtam. Persze, már gyerekként kialakult a gyűjtő vénám, hiszen szalvétákat, gyufacímkéket és képeslapokat is fölhalmoztam. Az utóbbiak 1973-ban váltak szenvedéllyé, már ki sem tudom számolni, majdnem 50 éve gyűjtöm aktívan a képeslapokat.

Először mindent, aztán különböző motívumokat. Egy időben fölkereste a nagy kiadókat és a hazai településeket, és Magyarország minden egyes helységéről beszerzett legalább egy példányt: pontosan 3450 településről van képeslapja. Évek óta már kizárólag a kiemelt témáit gyarapítja. A már említetteken kívül ilyen pl. a honfoglalás, az Árpád-házi királyok, Mátyás király, II. Rákóczi Ferenc és gróf Széchenyi István. A zeneművészet kiemelkedő személyiségei közül feldolgozta pl. Beethoven, Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán életét. A híres magyar írók, költők közül szintén többekét.

– Ezekkel az összeállításokkal 1986 óta rendszeresen részt veszek kiállításokon. Idehaza 95 városban, külföldön pedig 12-ben volt tárlatom. A legtöbbször a Kossuth Lajosról és a szabadságharcról szóló anyagok szerepeltek nagy múzeumokban, de pl. a Sissi-gyűjteményemet Gödöllőn öt nap alatt 23 ezren tekintették meg, Győrben pedig a II. János Pál pápáról készített feldolgozásomat a pápa személyes követe nyitotta meg.

Kiállítói tevékenységét számos oklevéllel ismerték el, Nagyatádon – ahol 45 éve él – megkapta a város kulturális díját. Eddig mintegy húsz tematikus könyvbe (pl. a Zrínyi-kultusz napjainkban a a magyar, horvát és szlovén határsávban címűben) és kisebb kiadványba szerkesztették bele képanyagát, a neve feltüntetésével köszönetet mondva.

Ma is sok gyűjtőtársával tartja a kapcsolatot – az országos szervezetüknek 60 tagja van –, persze, a korábbiakkal szemben már nem postai, hanem elektronikus levelezéssel.

– A hasonló érdeklődésű emberek között érzem jól magam, úgyhogy mindig nagy örömet szerzett számomra egy-egy kiállításon vagy cserenapon való részvétel, a múzeumok, antikváriumok felkeresése. Akárcsak valamely téma mélységében történő feldolgozása. Ezek olyan gyönyörűségek!

Ugyan a képeslapok virágkora, a 70-es, 80-as évek rég elmúltak, ma már az emberek helyettük egy-egy szelfit küldenek Messengeren vagy Instán, Ilona néni úgy véli, a képeslapok maradandó és kézzelfogható emlékek, míg az említett digitális fotók csak pillanatnyiak és elvesznek. Amikor a terveiről kérdezem, éppen jelez a számítógépe: e-mailt kapott a győri bencés gimnáziumból, hozzájuthat egy képi anyagukhoz, ugyanis éppen Makovecz Imre életművét igyekszik bemutatni képeslapokon. Egyébként azt mondja, most már az anyagai összegzésével foglalkozik, és gondoskodni fog a gyűjteménye sorsáról.