Két fiatal mentett meg egy idős férfit a fagyhaláltól

Egy félreeső úton lett rosszul a somogyudvarhelyi férfi szombat este. Nagy szerencséjére a két fiatal éppen hazafelé tartott, és erre rövidítették le az utat. Ha nem így lett volna, a férfi nem érte volna meg a másnapot.

Jókor lenni jó helyen – néha csak ennyi kell ahhoz, hogy megmentsünk egy életet. Óriási szerencséje volt annak a 61 éves somogyudvarhelyi lakosnak, aki a szombat esti órákban az utcán hazafelé sétálva hirtelen rosszul lett és összeesett – ugyanis éppen egy eldugott földes úton sétált a történtekkor, csoda, hogy valaki éppen arra járt. Az említett bekötő út a Kossuth utcai Lisztes kocsma mellől indul, a sűrű tujafák valósággal elrejtik ezt a titkos ösvényt. Az utca felől nem is lehet belátni az útra.

A neve elhallgatását kérő idős úr egy névnapi koccintáson vett részt egy ismerősénél a temető melletti szőlőhegyen, innen tartott éppen hazafelé, amikor rátört a rosszullét. Mielőtt továbbgondolnánk a történetet, le kell szögeznünk, hogy az úr nem volt ittas, nem a túlzott alkoholfogyasztás okozta az állapotát. A helyiek szerint az úr nem is iszákos.

A pórul járt férfi aligha számíthatott segítségre, ugyanis közeledett az este 8 óra, a kijárási korlátozás kezdete. Reggelig senki nem ment volna ki az utcára. Szombat éjszaka fagypont alá hűlt a hőmérséklet, és már akkor is erős volt a szél – ha ott maradt volna segítség nélkül, aligha éri meg a reggelt.

Óriási szerencséjére az egyik helyi fiatal, a 17 éves Faragó Benedek és nagyatádi barátnője, a 16 éves Turi Katinka éppen ekkor fejezték be az esti futóedzésüket, és ők is erre rövidítették le a hazafelé vezető utat. Fél nyolc körül értek a bekötő útra, ahol a telefonjuk vakujával világítva fedezték fel az ott heverő férfit.

Benedek és Katinka a helyszínen mesélték el a történteket.
Benedek és Katinka a helyszínen mesélték el a történteket.

Ott nincs világítás, sötét volt, először egy kicsit megijedtünk. Amikor megszólítottuk, megpróbált felállni, és a zsebéhez nyúlt, féltem, hogy esetleg ránk akar támadni – mesélte Katinka. – De hamar kiderült, hogy nincs jól a bácsi, ő is ijedt volt. Nem értettük, hogy került oda.

Rövidesen kiderült, hogy a földön fekvő férfi segítségre szorult. A tudata nem volt teljesen tiszta.

Azt mondta, hogy szédült és fájt a feje. Nagyjából magánál volt, tudta a nevét, tudta, hogy hol lakik, de nem ismerte fel, hol van – emlékezett vissza Benedek.– Látszott rajta, hogy zavarodott, amikor először nehezen lábra állítottuk, mondta, hogy a Kossuth utcában lakik, de folyton rossz irányba akart elindulni. Aztán pár lépés után megint összeesett, és többet már nem is tudott felkelni. Először édesanyámat hívtam, hogy esetleg ő ismeri a bácsit, de végülis inkább mentőt hívtuk, miután láttuk, hogy nincs jó állapotban.

Katinka kiment a bekötő út bejáratához, ott várta a mentőket. 20 perc múlva értek ki az utcába. Benedek ezalatt a bácsival maradt, és szóval tartotta. Sőt, ennél többet is tett.

Mivel rosszullétre panaszkodott, féltem, hogy esetleg hányni fog, ezért stabil oldalfekvésbe helyeztem a bácsit, hogy a légzése biztosítva legyen. Végig beszélgettem vele, amíg kiértek a mentők. Az orrára panaszkodott, hogy beverte, amikor elesett.

A mentők kórházba szállították a férfit, eközben Benedek édesanyja értesítette a családját a történtekről. Egy napig bent tartották megfigyelésre. Másnap a családja értesítette őket, hogy a bácsi jól van, és rövidesen hazaengedték. A keresztfia így nyilatkozott a történtekről a facebookon: „Büszke vagyok arra, hogy nem veszett ki a szülőkből az, hogy olyan nevelést, családi hátteret adjanak a gyermekeknek, hogy az ilyen szituációban a lehető legjobbat cselekedjék. […] Köszönet érte, hogy ilyen gyermekeitek vannak, legyetek büszkék rájuk!”

Benedek és Katinka a sötétben földön fekvő, ijesztő emberkupac láttán akár meg is fordulhatott volna, de helyette azonnal segítségére voltak a bácsinak. Azt mondják, meg sem fordult bennük, hogy másképp cselekedjenek.

– Nem is volt kérdés, hogy segítünk. Örülünk, hogy a bácsinak nem esett komolyabb baja. Nem is tudom, mi történt volna vele, ha nem járunk éppen arra! – mondta Katinka.

Mindig jó látni, hogy az önzetlen segítségnyújtás jelen van a világunkban, különösen a mostani, nehéz időkben. Mindannyian példát vehetünk történetünk fiatalkorú hőseiről.

Fotók: Röhrig Dániel
Fotók: Röhrig Dániel

 

Megosztás