Marci robotépítéssel és videókészítéssel nyert országos díjakat

Továbbá több száz informatikai témájú cikket írt egy országos szakportálba, az Adyák főszerkesztője, kitűnő tanuló, és Ady-díjjal tüntették ki. A szobája kütyükkel teli, de ő a virtuális világ veszélyeire figyelmeztet.

Amikor a gimnázium ballagásán két társával együtt neki is átadták az idei Ady-díjat, hosszasan sorolták az eredményeit: a DUE (Diák- és Ifjúsági Újságírók Országos Egyesülete) és a Telenor NETbiztos videópályázatán országos 1. helyezés; a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Nemzeti Kibervédelmi Intézet pályázatán országos 1. helyezés (az Ev3rything is c0nnect3d című kisfilmjével); a Pécsi Tudományegyetem informatika versenyén országos 3. helyezés; a Magyar Államkincstár MesterVideó című pályázatán országos 3. helyezés (Dupla vagy semmi c. kisfilmjével); a DRV regionális pályázatán 1. helyezés (a Rémálom című kisfilmjével); a Szegedi Tudományegyetem innovatív informatika versenyén csapatban 3. helyezés.

Nem tanultunk műszaki informatikát, de érdekel, és sok videót nézek a témában. A média is vonzó számomra, és nagyon fontosnak tartom az IT-biztonság tudatosítását, annak a közérthető átadását. Nem vagyok tipikus informatikus, aki egész nap ül és programozik. Látom a virtuális világ veszélyeit, hogy visszaélnek a személyes adatainkkal, kiárusítják azokat. Számomra fontos, hogy az információtechnológia ne léphessen át egy bizonyos határt.

Marci, ha nem is tipikus, de ízig-vérig nagyatádi fiú. Védőnő édesanyjával és szociális otthonban dolgozó édesapjával 18 éve él a kertes házukban, két büszke – egy atádi és egy szabási – nagymama unokájaként. A szobája falát nem borítják az aktuális sztárok poszterei, az inkább időnként vágószobaként, néha pedig stúdióként funkcionál, ezt jelzik a színes lámpák is. Számítógép, laptop, pendrive és mobil winchester mindenütt, és az okosotthon egyéb kellékei: robotporszívó, hőmérséklet- és páraérzékelők. Egy italdoboz-gyűjtemény sorakozik még a polcokon: különféle kólák, más üdítők és kávékülönlegességek dobozai, köztük limitált kiadás is, de nem emiatt fontosak – mind az utazásainak emlékei, merthogy nem pusztán az információs sztrádán szeret kalandozni, sőt.

Öt macskával és egy kutyával kénytelen még osztozni az édes otthon kényelmén, közülük a fehér-fekete, immár tekintélyes kort (9 évet) megélt Folti tartozik igazán hozzá. Ő még Marci szobájába is bejáratos, részt vesz a munkafolyamatokban, ott ül mellette és figyel. Előfordul, hogy túlságosan is kényelembe helyezi magát, rátelepszik a billentyűzetre, talán csak így akarja felhívni magára a figyelmet.

Legutóbbi munkájukról beszélgetünk, egy önjáró robotot építettek a társaival, amelyik képes egy intézmény folyosóin közlekedni, miközben ellenőrzi az emberek maszkviselését, és figyelmeztet is annak hiányára.

Van egy mozgó robot az iskolánkban, ez adta az alapot, de azzal mechanikai problémák voltak, alig elindult, rögtön felborult – meséli a folyamatot. – Ráépítettünk egy mini számítógépet, jobb fordulási algoritmust tettünk bele, megoldottuk, hogy ne essen le a lépcsőn, átmenjen a küszöbön, kikerülje az akadályokat, úgyhogy a bemutatón végül remekül működött.

Kérdésemre Marci magától értetődően válaszolja, hogy az interneten rengeteg szabadon felhasználható program fellelhető, ezek kombinációjából kell összeállítani a kívánatosat.

Hibákat kell keresni, azokat kijavítani, át kell látni, hogyan működik egy összetett elektronikus és mechanikus rendszer, meg kell érteni, mindez egy csomó utánjárással és időráfordítással jár. Sokszor délután 2-től este 8-ig bent voltunk a gimiben, és ezzel foglalkoztunk, főleg az utolsó egy hónapban.

Ezért is került tavasszal némi lemaradásba az érettségire való felkészülésben, ezt gyorsan pótolnia kellett. Ahogy kiderül, amúgy sem az az unatkozós tini típus, hét évig zeneiskolába is járt, a gimnázium iskolaújságjának, az Adyáknak a főszerkesztője, a felsőfokú angol nyelvvizsgája már zsebben van, és három év alatt 265 cikket írt a helloxiaomi.hu szakportálnak, „bemutató teszteket kütyükről”. Mit gondolnak, ez utóbbi hogyan kezdődött? Persze, nyert az ő egyik pályázatukon is, így került a szerkesztőség szerzői közé. Az elismerést érdemlő eredményei ellenére Marciban nyomát sem látni az elbizakodottságnak, lelkesedése és mosolya mögött sokkal inkább felfedezhető a hála és a tisztelet.

Mindig fontosak voltak számomra a tanárok, akik végigkísértek. Általános iskolában Huszárné Fülöp Márta, Borsos Erika és Varga Judit. A gimnáziumban Mészáros Róbert mindenben támogatott, ahogy osztályfőnököm, Hornyák Katalin és helyettese Hauptman Henrik is. Ők nem csak oktattak, hanem neveltek is, példát mutattak, bizalmat szavaztak és biztattak, megértést és szeretetet adtak.

Azt még nem döntötte el, pontosan mivel szeretne foglalkozni, mindenesetre mérnök-informatikus alapképzésre adta be a jelentkezését több egyetemre is. Abban eltökélt, hogy „nem szeretnék hozzájárulni az óriás tech-cégek világpusztításához”. Élesen érzékeli a virtuális világ veszélyeit.

Ha a metaverzum beszippantja az embereket, még jobban bezárkóznak, elkülönítik magukat a valódi interakcióktól és értékektől. Nem szeretném, hogy dollármilliárdos cégek felügyelete alatt éljük az életünket.

Ahogy azt sem, hogy a boldogulásért külföldre kelljen mennie. Tapasztalatszerzés erejéig, persze, igen, de lehetőleg elkerülné, hogy ott is kelljen letelepednie.

Ehhez nagyon fontos lenne fejleszteni, felzárkóztatni Magyarországot a környező és az európai államokhoz. Reménykedem, hogy idehaza, sőt, itt, Nagyatádon is megvalósítható az, amit szeretnék.

Marcival ebben (is) egyetértünk.

 

Megosztás