Út az ötvösi cigánytelepről az RTL Hírigazgatóságáig

Lajos az ötvöskónyi mélyszegénységből jutott el az RTL Klub Hírigazgazgatóságáig. A Fókusz című műsorban dolgozik. Nemrég elindított egy YouTube-csatornát Kiút a cigánytelepről címmel, hogy utat mutasson, reményt adjon.

Szeretném megvilágítani az utat, megmutatni, hogyan sikerült elkerülnöm a börtönt, kijutnom a cigánytelepről – mondja az egyik videóban Lajos.

Mélyszegénységben nőttem föl. Gyerekkoromban – származástól függetlenül – azt láttam, hogy a legtöbben csak a segélyre vártak, és másokat hibáztattak a sorsukért. Én nem így akartam élni

– így kezdődnek azok a videók, amelyek a YouTube-csatornáján láthatók.

Orsós Lajos most 35 éves, az RTL Hírigazgatóságán dolgozik. Készített már show-és reality-műsorokat, híradókat, néhány éve pedig a Fókusz felvétel- és gyártásvezetője, az élő adásokért felel. Ezenkívül vannak saját vállalkozásai, és egy kommunikációs ügynökség munkatársa is. Éjszakáról éjszakára autodidakta módon képezi magát, jelenleg pl. a 3D animáció érdekli.

Azt vallja: ha változtatni akarsz, tanulj!

Úgy véli, a mélyszegénységből való kitörés alapja a tanulás. Meggyőződése szerint, aki előbbre akar jutni, tanulja azt, ami érdekli, bármi is legyen az.

Előnyt kovácsolni a hátrányból

Vitathatatlanul nagy hátránnyal indul, aki a mélyszegénységből érkezik. És ehhez még cigánynak sem kell lenni. Lajos azonban igyekezett a hátrányaiból előnyöket kovácsolni. Ami, persze, jól hangzik, de vajon tényleg lehetséges-e?

– Hosszabb utat jártam be, mint mások: sok nehézséggel, buktatóval, kerülővel. Ám ez éppenséggel nagyon megerősített, kitartóbbá tett – utal arra, hogy alaposan megtanult küzdeni. – Ezért indítottam el a csatornát is: aki azt szeretné, hogy több legyen az élete, mint amit dobott a gép, az kaphasson egy mintát. Igyekszem megvilágítani az utat, de ez nem egy tuti recept. Ez csak az én egyedi példám. Éppen ezért tervezem, hogy elindítok egy felhívást a csatornán, hogy aki hasonlóan mélyről indult, és szívesen elmesélné a történetét, azzal interjút készítenék, és bemutathatnánk az ő útját is. Én elindítottam valamit, de aztán kezdjünk el egymással beszélgetni. Minél több ilyen jó mintát adni tudó történetet mutatunk be, annál jobban megvilágítjuk az utat. Azoknak, akik változtatni szeretnének.

A cetlik évei

Lajos édesanyja, Margit 8 általánost végzett, a nővérével együtt egyedül nevelte föl őket. Csak apai ágon legalább 30 első unokatestvérük van. Állandóan együtt játszottak velük az utcán, nagy volt az összetartás közöttük.

– Édesanyám egy harcos amazon, aki minden nap csatába indult, fegyverek és páncél nélkül, a gyerekeiért. Betanított munkásként dolgozott a konzervgyárban, a fonalgyárban, és másodállást is vállalt. A gyerekkorunk időszakát úgy emlegetjük a nővéremmel, hogy a cetlik évei, mert nagyon keveset láttuk az édesanyánkat, folyton papírdarabokra írta a közlendőit, a teendőnket.

Édesanyám szinte minden gondolata és tette azért volt, hogy a gyerekei kiszakadjanak abból, amiben felnőttek. A fejében egy kikapcsolhatatlan szoftver van: én anya vagyok, a gyerekeimért létezem.

Lajos nővére, Anita, másfél évvel idősebb nála. Azt mondja, sokszor mosott és főzött rá. Az ügyeskedésnek hívott lopni-csalni-hazudni buliktól ő tartotta vissza.

– Neki köszönhetem, hogy soha nem kellett futnom az életemért, nincsenek sebhelyeim. De teljesen még ő sem tudott megvédeni önmagamtól. Fiatalon zsigerből jött, hogy bármi áron kielégítsem az igényeimet. Kétes ügyletekbe keveredtem, édesanyám bankkártyájáról rendszeresen vettem le pénzeket, mígnem levél jött a banktól, hogy százezres nagyságrendű hitelfelhalmozása van, sürgősen rendezze. A kamatos kamatokkal milliósra duzzadt tartozást évekig görgettük magunk előtt.

A kiút kulcsa: az elismerés és a megértés

Az első kérdést a csatornáján Lajos éppen arról kapta, hogy honnan van benne a belső erő, a motiváció, a kitartás.

– Kíváncsi, érdeklődő voltam. Tanulni nem szerettem, tapasztalni annál inkább. Az első négy osztályt az ötvöskónyi iskolában jártuk. Az osztályfőnököm, Rudán Erzsi néni adta a kezembe az első verseket, könyveket. Aztán ez folytatódott Nagyatádon, a Babai iskolában, ahol a magyartanárnőm, Berta Erika vitt versmondóversenyekre.

Így lettek gyerekkori barátaim Petőfi, Arany és József Attila, az ő köteteikkel aludtam el esténként. Mindennek pedig lett egy rendkívül fontos hozadéka: pozitív visszajelzést, elismerést kaptam rendszeresen. Ez nagyon ritka a mélyszegénységben, mert ott zömmel csak az alapvető szükségletek kielégítésére futja.

A másik kulcs az lehetett, hogy gyerekkoromban megszoktam a rendszeres munkavégzést: makkot, gombát és csigát gyűjtöttünk, gyümölcsöket és gyógynövényeket szedtünk, horgásztunk.

A harmadik kulcsot azok az emberek hordozták, akik nem elutasítással, hanem megértéssel fordultak felém. Az említett nagyatádi magyartanárnőm volt az, aki meggyőzte édesanyámat, hogy tovább kel tanulnom. Így kerültem a kaposvári Toldi gimnázium drámapedagógiai szakára. Ott megsokszorozódtak a pozitív visszajelzések. Nagyon sokat köszönhetek a gimnáziumi éveimnek.

Pedig akkor is lógtam az iskolából, kártyán elszedtem mások pénzét, mindent elkövettem, hogy kivessen magából a gimnázium – így működtem. De az igazgatónőm, Garaminé Szente Éva és az osztályfőnököm, Lied Mariann nem hagyták. A kirúgás helyett beszélgetni próbáltak velem. Nem elutasítottak, inkább próbáltak megérteni, meggyőzni, és esélyt adni.

A Toldiban nem csak a csóró cigánygyerek lehettem, hanem bármi a színpadon. Ez szárnyakat adott.

Megtörtént, hogy el is szállt velem a ló. Egy kiállításmegnyitón verset kellett mondanom, de elfeledkeztem róla, nem készültem fel tisztességesen. Nagyon elszúrtam, de senki egyetlen rossz szót nem mondott, amikor visszamentünk az osztályunkba, a társaim megtapsoltak. Nagyon elszégyelltem magam. Ez a varázslatos, elfogadó közeg folyamatosan azt erősítette bennem, hogy jó vagyok.

A romák – akár az olaszok vagy a görögök – nagyon hangosan közvetítik érzelmi állapotukat. A szeretetüket is nagyon teátrálisan mutatják ki. Az én édesanyámnak a legfőbb értéke, hogy hihetetlen érzelmi intelligenciával rendelkezik, a szeretet-kommunikáció nagyon erősen működik nálunk. Ha majd családom lesz, ezeket az attitűdöket szeretném tovább adni a gyermekemnek.

Megosztás