A hospice nem lemondás, hanem védőháló – a betegek és családjaik támogatásáról beszéltek Nagyatádon

A gyógyíthatatlan betegség nem jelenti azt, hogy a beteg magára marad. A hospice-ellátás a szenvedés enyhítésében, az emberi méltóság megőrzésében és a családok támogatásában segít. Erről beszéltek kedden délután Nagyatádon, a kulturális központ kamaratermében, ahol szakmai előadások és személyes beszélgetések során mutatták be a hospice-ellátást.

A Magyar Rákellenes Liga nagyatádi alapszervezetének meghívására érkeztek Nagyatádra a MÓNIKA-M Otthonápolási és Hospice Szolgálat munkatársai november 17-én. A rendezvényen az érdeklődők megismerhették, hogyan működik az otthoni hospice-ellátás, milyen segítséget kaphatnak a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők, és hogyan támogathatják a szakemberek azokat a családokat, amelyek súlyosan beteg hozzátartozójukat otthon ápolják.

A résztvevőket elsőként dr. Ludas László polgármester köszöntötte, majd Zslebics Edit, a Rákellenes Liga Nagyatádi Alapszervezetének elnöke mondott köszöntőt, illetve a zeneiskola növendékei adtak rövid műsort.

A műsort követően Huszics Andrea hospice-ápoló tartott megemlékezést, amelyhez mécsesgyújtás kapcsolódott.

A beteg ember nem lesz kevesebb attól, hogy beteg

Dr. Ludas László beszédében hangsúlyozta, hogy a betegségről, a kiszolgáltatottságról és az elmúlásról sokszor nehezen beszélünk, pedig ezek éppúgy az élet részei, mint a születés vagy az öregedés. Fontos lenne, hogy a súlyos betegek ne érezzék úgy, hogy a közösség peremére szorultak.

– A beteg ember nem lesz kevesebb ember attól, hogy beteg. Az elesett ember nem lesz kevesebb attól, hogy segítségre szorul. És az élet utolsó szakaszába érkező ember sem válhat kívülállóvá a közösségünkben – fogalmazott a polgármester.

Hozzátette, hogy a betegeknek nem elsősorban sajnálatra, hanem törődésre, türelemre, együttérzésre és emberi kapcsolatokra van szükségük. A hospice munkatársai pedig nemcsak szakmai segítséget nyújtanak, hanem biztonságot és lelki támaszt is jelentenek a betegeknek és családtagjaiknak.

Amikor a gyógyulás már nem lehetséges, a gondoskodás akkor is folytatódhat

A szakmai előadások egyikét Dombóváriné Bőhm Erzsébet, a MÓNIKA-M Kft. Somogy megyei szolgálatának vezetője tartotta, aki közel húsz éve dolgozik a daganatos betegek otthoni ellátásában.

Elmondta, hogy amikor valakinél daganatos betegséget diagnosztizálnak, az egészségügyi szakemberek, a családtagok és az ismerősök összefognak a gyógyulásáért. Amikor azonban a kezelési lehetőségek kimerülnek, és a beteg állapota romlani kezd, sokszor azt tapasztalja, hogy egyre kevesebben vannak mellette.

– A betegek gyakran ezt úgy kommunikálják felénk, hogy „lemondtak rólam” – mondta.

Pedig a segítségre éppen ekkor lenne a legnagyobb szükség. A hospice-ellátás célja nem a gyógyítás, hanem a fájdalmak és más tünetek enyhítése, az életminőség javítása, valamint az emberi méltóság megőrzése.

– A hospice nem lemondás, hanem védőháló – hangsúlyozta Dombóváriné Bőhm Erzsébet.

A szolgálat munkájában orvosok, szakápolók, gyógytornászok, mentálhigiénés szakemberek, szociális munkások és dietetikusok vesznek részt. Az, hogy egy-egy betegnek milyen segítségre van szüksége, mindig az állapotától és az egyéni igényeitől függ.

Az ellátás részét képezheti a fájdalomcsillapítás támogatása, a sebkezelés, a katétergondozás, a mozgatás segítése és a lelki támogatás. A szakemberek a hozzátartozóknak is megmutatják azokat az ápolási fogásokat, amelyek megkönnyíthetik a mindennapokat.

A családtagoknak is szükségük van segítségre

Egy súlyos betegség nemcsak a beteg, hanem az egész család életét megváltoztatja. A hozzátartozók gyakran olyan feladatokkal szembesülnek, amelyekre nincsenek felkészülve, miközben a bizonytalanság és a kimerültség is egyre nagyobb terhet jelent számukra.

A hospice-szolgálat munkatársai ezért a családtagoknak is segítséget nyújtanak: megtanítják például a beteg biztonságos mozgatását, a felfekvések megelőzését, és azt is, milyen állapotváltozások esetén szükséges orvosi segítséget kérni.

Az előadáson ugyanakkor elhangzott, hogy az otthoni hospice nem jelent napi 24 órás betegfelügyeletet. A szakemberek előre egyeztetett látogatásokkal segítik az ápolást, a folyamatos gondozást ezért a családdal közösen kell megszervezni.

Térítésmentesen vehető igénybe az otthoni hospice

Dombóváriné Bőhm Erzsébet részletesen beszélt arról is, hogyan juthatnak hozzá a betegek az ellátáshoz.

Az első lépés, hogy a beteg vagy hozzátartozója jelzi a háziorvosnak vagy a kezelőorvosnak, hogy otthoni segítségre lenne szüksége. A hospice-ellátást minden esetben a háziorvos rendeli el, akár saját hatáskörben, akár szakorvosi javaslat alapján. Utóbbi azonban nem feltétele az ellátásnak.

Az elrendelést követően a szolgálat munkatársai felveszik a kapcsolatot a családdal, felmérik a beteg állapotát és az otthoni körülményeket, majd közösen megtervezik az ápolást.

Az ellátás a betegek számára térítésmentes.

A szolgálatvezető hangsúlyozta, hogy nem érdemes az utolsó napokig halogatni a segítségkérést. Minél korábban kezdődik meg a hospice-ellátás, annál többet tehetnek a beteg életminőségének javításáért és a család támogatásáért.

A találkozón szó esett a Svájci–Magyar Együttműködési Program keretében megvalósuló hospice-fejlesztésekről is. Ezek célja az otthoni ellátás minőségének javítása, az egészségügyi szakemberek együttműködésének erősítése, valamint az, hogy a hospice lehetőségéről a betegek és családtagjaik időben értesüljenek.

A MÓNIKA-M Otthonápolási és Hospice Szolgálat közel harminc éve foglalkozik a betegek otthoni ellátásával, munkatársai több vármegyében is dolgoznak.

Dombóváriné Bőhm Erzsébet előadása végén arra kérte a betegeket és hozzátartozóikat, hogy merjenek kérdezni és segítséget kérni, az orvosokat pedig arra biztatta, hogy időben hívják fel betegeik figyelmét a hospice lehetőségére.

A szolgálat küldetését egyetlen mondatban foglalta össze: „Méltóság a betegnek, támasz a családnak, biztonság az orvosnak.”

Borítókép: Györke József, Simon Tamás
Megosztás