„A szabadság nem magától értetődő” – főhajtás Nagyatádon a kommunizmus áldozatai előtt

Nagyatád utcáin egykor az éjszaka leple alatt családokat szakítottak szét, életeket tettek tönkre. Február 25-én a T25 Művészeti Galériában a nagyatádiak nemcsak a világszerte tízmilliókat követelő diktatúra számaira emlékeztek, hanem a sajátjaikra is: a helyi kitelepítettekre, a meghurcoltakra és azokra, akik a legmélyebb sötétségben is megőrizték emberi tartásukat. Videón nézhetik meg a nagyatádi kitelepítésekről szóló előadást.

1947. február 25-én a szovjet hatóságok elhurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát. Ez az esemény szimbolizálta a magyar szuverenitás végét és a nyílt diktatúra kezdetét. Erre a fordulópontra és a kegyetlen rendszer minden elszenvedőjére emlékeztek a város lakói.

Dr. Ludas László polgármester megemlékező beszédében a kommunizmus pusztításának döbbenetes méreteit vázolta fel. Emlékeztetett, a kommunizmus eszméje világszerte tízmilliók életét követelte: a sztálini Szovjetunióban közel 20 millió, Mao Ce-tung Kínájában pedig több mint 40 millió ember vesztette életét az éhínségek és kényszermunkatáborok következtében.

Ezek mellbevágóan megdöbbentő számok. De minden szám mögött ott van egy ember. Egy név, egy család, egy emberi sors és egy tragédia – hangsúlyozta a polgármester.

A városvezető részletesen szólt a hazai borzalmakról is: a recski kényszermunkatábor embertelen körülményeiről, a kuláknak bélyegzett parasztcsaládok kifosztásáról és a „málenkij robotra” elhurcolt százezrekről. Kiemelte, hogy a diktatúra igazi bűne nemcsak a fizikai megsemmisítés volt, hanem a lélek megnyomorítása a bizalmatlanság és a kényszerű hallgatás által.

A diktatúrák szétzilálják a közösségeket, bizalmatlanságot ültetnek a szívekbe, gyanakvást a családokba, az emberi kapcsolatokba. Megtanítanak hallgatni akkor is, amikor szólni kellene. Megtanítanak félrenézni akkor is, amikor cselekedni kellene – mutatott rá.

A polgármester beszéde végén az áldozatok emberi tartását állította példaként a ma élők elé. Kiemelte: azok előtt hajtunk fejet, akik a legnehezebb időkben is meg tudták őrizni hitüket, tisztességüket és erkölcsi tartásukat.

Az ő áldozatuk kötelez bennünket. Kötelez arra, hogy soha többé ne engedjük, hogy bármilyen eszme az ember fölé helyezze önmagát. Minden generációnak meg kell értenie: a szabadság nem magától értetődő. – zárta gondolatait Dr. Ludas László polgármester.

Hauptman Gyöngyi muzeológus érdekes előadása a Rákosi-diktatúra idején végrehajtott nagyatádi kitelepítéseket mutatta be. Rávilágított, hogy a terror nem absztrakt fogalom volt, hanem a helyi családok mindennapjait szétzúzó valóság: éjszaka érkező teherautók, elkobzott vagyonok és kettétört életpályák maradtak a diktatúra nyomában.

A teljes előadást megtekinthetik:

A emléknapon közreműködött Lacza Attila és Fejér Zoltán György, valamint imát mondott az áldozatokért Sándor László atya.

A megemlékezés végén a résztvevők a múzeumkertbe vonultak, ahol az emléktáblánál egy-egy szál virággal és mécsesgyújtással adóztak azok emléke előtt, akiket a rendszer kisemmizett, bebörtönzött vagy életüktől megfosztott.