Atád ízei – a magyar macaron
Ma süssünk nérót, mert ehhez a klasszikus teasütihez csak a tojássárgája kell, és így lesz elég fehérje, hogy holnap mézes puszedlit díszítsünk vele.
Azért írtam, hogy „magyar macaron”, mert miért ne? A tésztát lehet színezni éltelfestékkel, csakúgy, mint a macaront, és a tölteléknek is csak a fantáziánk szabhat határt. Most a klasszikus lekvárosat mutatom meg a kedves olvasónak.
Azt szeretem a legjobban, hogy a tetejére a csokit az ujjainkkal lehet rácsorgatni. Szorosan tegyük egymás mellé a betöltött sütiket, aztán mehet az “ötujjas adagoló” a csokiba, és csak csíkozni jobbról-balról. Biztosak lehetünk benne, hogy a gyerekeknek is tetszeni fog ez a fázis. Egyszóval, elő a gyerekekkel és az unokákkal, induljon a sütögetés!
Így készítsd:
A cukrot a puha vajjal keverjük habosra, locsoljuk meg egy kis vaniliával, és reszeljük rá a citromhéjat. Most mehetnek a tojássárgák, egyesével. Végül szitáljuk rá a lisztet, és keverjük össze. Töltsük a tésztát habzsákba, és kis halmokat nyomjunk belőle egy sütőparírral bélelt tepsire. Közben a sütőt melegítsük be 170 fokra, és a kész tepsik mehetnek is be.
A tészta hamar sül, szóval, figyeljük rá. Körülbelül 10 perc alatt már szép színt kap. Ha minden kisült és kihűlt, akkor ragasszuk össze őket a lekvárral. Most jön az igazi móka a fent említett csokicsorgatás!
A vízgőzön olvasszunk csokit egy pár csepp olajjal, ezzel dekoráljuk a sütit. Ha végeztünk, a kezünkön maradt csokit lenyalogatni kötelező!
Bevásárló lista:
Tésztához: 30 dkg liszt, 15 dkg cukor, 20 dkg vaj, 6 db tojássárgája, vanílakivonat, kisebb citrom reszelt héja.
Tölteni és dekorálni: valamilyen masszívabb lekvár, kb. 10 dkg étcsoki, pici olaj.