Elkezdődött a rendkívüli érttségi
Néhány perce csaknem 130-an kezdték meg az érettségit Nagyatádon: 30-an a szakközépiskolában, 98-an pedig a gimnáziumban. Stábunk elkísérte utolsó napján az egyik diákot egészen az ajtóig.
Különleges intézkedések mellett írják meg idén az érettségi vizsgákat a diákok, talán még sosem volt példa a mostani állapotokra. A diákok hetek óta nem látták egymást, rendőrök járőröznek az iskolák előtt, a vizsgázók szájmaszkban lépnek be az iskolába. Herskovits Hanna is köztük van, aki a hétvégén kapta meg az Ady-díjat az idei ballagáson, melyet személyesen nem is vehetett át, hiszen idén csak virtuális ceremóniára volt lehetőség. Sok élménytől megfosztotta őket a koronavírus-járvány, ám most nem tudnak ezen bánkódni, a feladatra kell összpontosítaniuk. Stábunk meglátogatta őt a felkészülés utolsó napján.
Hanna fájó derékkal a földre kuporodik a szobájában, jegyzeteivel veszi körbe magát. Ha a szék és az asztal már túl kényelmetlenné válik, akkor fészkeli be magát vizsgatételei közé az ágy mellé. Az utóbbi hetekben sok időt töltött ebben a már-már rituális állapotban. Az ember azt hihetné, hogy ennyi hét tanulás és gyakorlás után már felkészültnek érzi magát a diák, ám valójában ez az érzés sosem jön el maradéktalanul. Hanna már több napja rosszul alszik, éjszakánként sokáig csak a plafont bámulta. Lelki szemei előtt egyenletek, tételek és évszámok zakatolnak egymást kergetve. Korábban is átélte már a vizsgadrukk okozta zaklatottságot, de még soha nem ilyen mértékben.
Vasárnap délután van, Hanna még egyszer utoljára előveszi az irodalom jegyzeteit. Röviden átfutja, aztán többet már nem akar az anyaggal foglalkozni, hanem megpróbál pihenni – már ha ez lehetséges. A szekrényére már fel van akasztva a kivasalt ünneplő ruha, amit holnap viselni fog. Hétfőn kezdődik a kálvária első stációja – az irodalom érettségi.
– Én novellát szeretnék elemezni vers helyett, arra készülök – mondja Hanna. – Azokat sakkoztuk ki, hogy inkább Kosztolányi, Berzsenyi, Vörösmarty meg Csokonai lesz, mert azok ritkábban voltak, meg hát Adynak is régen voltak művei az érettségi feladatok között. Most attól félünk, hogy lehet, hogy ilyen modern novellákat raknak bele, mint Tóth Krisztina. Azok olyanok, hogy igazából nem történik semmi a novellában, nincs kézzelfogható cselekmény, hanem csak ilyen lélektani, elvont vetülete van. És akkor erről írjunk 800 szót, köszi.
Az asztalon nagy stócokban állnak a kidolgozott szóbeli tételek – ezekre idén nem lesz szükség.
– A tételeket már suli második hetében elkezdtük kidolgozni, főleg magyarból. Nem is foglalkoztam velük, amióta tudjuk, hogy nem lesz szóbeli. Azok idén nem kellenek, de azért így se megy kárba a munka. Hála istennek, töriből nem dolgoztunk ki semmilyen tételt. Matektól nem félek, úgy vagyok vele, hogy azt akár a függvénytáblázatból is ki lehet írni.
Az utolsó másfél hónap felkészülése a távoktatás színterében zajlott. Hanna azt mondja, neki ez nem okozott problémát.
– Annyira nem volt vészes, minden tanárommal tudtam tartani a kapcsolatot sokszor telefonon is. Ha valamit nem értettem, mindig tudtam kihez fordulni.
Hanna négy helyet jelölt meg a továbbtanulás céljából: első helyen a PTE orvosi karára jelentkezett. Emiatt biológiából és kémiából fog emelt szintű érettségit tenni, ezek helyszíne Kaposvár. Hanna a kémia miatt aggódik jobban.
– Az írásbeli elcsúszhat, főleg kémiából elég szívás az érettségi. Úgy kalkuláltam, hogy lesz szóbeli, ami azért sokat dobott volna az eredményen. A Táncsicsba jártam felkészítőre, ott is azt mondták, hogy az írásbeli elég húzós, hogy ott az emberek ilyen 40-45 százaléknak is örülnek, de ezt általában szóbelivel fel lehetne húzni. 2005-től egészen máig az összes korábbi érettségit megírtam. A szerves kémiától nagyon félek, mert elég nehezek a számítások.
Másnap reggel az iskola bejáratánál hosszú idő után újra találkoznak a diákok. Kézfogás helyett ököl- és könyökpacsival köszöntik egymást. Könnyed csevejjel, viccekkel igyekeznek oldani a feszültséget. Sokan maszkot viselnek. Az iskolába most három bejáraton át lehet bemenni, ezek előtt várakoznak a diákok. Hanna is több mint egy hónapja nem látta osztálytársait, most ebben a negyed órában igyekszik bepótolni az elmaradt beszélgetéseket. Táskájában ott lapul minden, ami szükséges a vizsgához – kivéve a szájmaszk, mert azt adnak az iskolában is.
– Mindenfélét hozam: energiaitalt, sima vizet, magnéziumos vizet a koncentráláshoz és müzli szeleteket. Kabalából nálam van az a toll is, amivel a húgom írta a felvételijét. Azt hiszem, készen állok – mondja Hanna ideges mosollyal az arcán.
Fél kilenckor több diáktársával belép az épületbe. Ide a tanárokon és a vizsgázókon kívül most senki nem mehet be.