Fellobbant a szeretet gyertyalángja Nagyatádon

A várakozás időszaka a végéhez ért: vasárnap délután a város adventi koszorúján fellobbant az utolsó, a szeretetet jelképező gyertya lángja is.

Az ünnepség a Bájoló kórus előadásával vette kezdetét. A felcsendülő karácsonyi klasszikusok – mint az Örvendj világ és az Ó gyönyörű szép – méltó hangulatot adtak a közös várakozás utolsó állomásának.

Sándor László plébános ünnepi beszédében arra mutatott rá, hogy az ünnep közeledtével gyakran kerít hatalmába bennünket a sürgető érzés: „nyakunkon a karácsony”. A készülődés hevében, az ajándékok és a tökéletes vacsora utáni hajszában hajlamosak vagyunk pánikba esni, és éppen a lényeget szem elől téveszteni.

A karácsony nem a mi szeretetünknek az ünnepe, hanem annak a szeretetnek, amellyel az Isten szerette a világot – emlékeztetett a plébános.

Hangsúlyozta: a szeretetre nincsenek természetes érvek vagy logikai magyarázatok, mert az természetfeletti. Arra kérte a jelenlévőket, hogy csendesedjenek el, és ne csak „túlessenek” az ünnepen, hanem próbálják megérteni a betlehemi éjszaka titkát: a Mindenható törékeny gyermekként érkezett közénk, kifejezve végtelen szeretetét minden ember iránt.

Dr. Ludas László polgármester beszédében párhuzamot vont a hit és a természet körforgása között. Kiemelte, hogy a negyedik gyertya meggyújtásának ideje egybeesik a téli napfordulóval: innentől kezdve hosszabbodnak a nappalok, és a világosság fokozatosan legyőzi a sötétséget.

A polgármester örömét fejezte ki, hogy hétről hétre egyre többen gyűltek össze a koszorúnál, így nemcsak a fény, hanem a közösség ereje is nőtt az adventi időszakban.

Továbbá köszönetet mondott a Városgondnokság és a kulturális központ munkatársainak az ünnepi díszbe öltöztetett városért, illetve azoknak, akik valamilyen formában közreműködtek az ünnepi időszak méltóvá tételében, valamint a történelmi egyházak képviselőinek a hetek óta tartó lelki útmutatásért.

Beszédében figyelmeztetett: használjuk ki az időt a szeretteinkkel való együttlétre, mert az elmulasztott pillanatok soha nem térnek vissza.