“Őszinte ember volt, soha senkit nem szúrt hátba.” – beszélgetés Bardi Gyöngyivel, Mészöly Kálmán feleségével

Nagyatádra látogatott Bardi Gyöngyi egykori válogatott röplabdázó, egyben Mészöly Kálmán özvegye, hogy férje munkásságáról, életéről és a sport szeretetéről beszélgessen az atádi közönség előtt. Az eseményen egy dedikált Mészöly Kálmán emléktárgyat kapott az NFC.

Kevés olyan – mondhatni legendás –  sportházasságot sorolhatunk fel, ahol a férj és a feleség is többszörösen válogatott élsportolók voltak. Ilyen különleges kapcsolat volt Bardi Gyöngyié és Mészöly Kálmáné. A focirajongóknak bizonyára ismerősen cseng a név, hiszen a Vasas egykori játékosa legendás életpályát járt be: még fekete-fehér képernyőkön drukkolhattunk neki és csapatának: 61-szeres válogatott magyar labdarúgó volt, az egyetlen magyar, aki játékosként és szövetségi kapitányként is világbajnokságon szerepelt. 1966-ban ott küzdött a kétszeres világbajnok Brazíliát 3-1-re legyőző magyar csapatban, melynek 3. gólját ő rúgta – és érdemeit még sorolhatnánk. Aktív játékosi pályafutását ugyan befejezte 1972-ben, ám edzőként és szaktanácsadóként még évtizedekig erősített a magyar futballt. 2004-ben házasodott össze a kiváló röplabdázóval, Bardi Gyöngyivel, aki 329 alkalommal volt felnőtt válogatott és ötször választották az év női röplabdajátékosának. Tízszeres magyar bajnok és nyolcszoros Magyar Népköztársasági Kupa győztes csapat tagja volt. 

A két élsportoló házassága erős és kiegyensúlyozott volt, egészen Mészöly Kálmán 2022-ben bekövetkezett haláláig. A kiváló sportoló emlékére tavaly a Vasas bejelentette, hogy véglegesen visszavonultatják a 3-mas mezszámot az egyesületnél, amit ő viselt. December 12-én lesz halálának 2. évfordulója. 

Bardi Gyöngyi múlt csütörtökön Nagyatádra látogatott, hogy férje munkásságáról és életútjáról beszélgessen a “A sport az életünk” címen. A röplabdaszövetség tiszteletbeli elnökét egyébként személyes szálak is kötik Nagyatádhoz, mivel egy közeli barátnője is itt él, és bízik benne, hogy a jövőben a város életében is nagy szerepet kaphat a röplabda. A beszélgetést megelőzően interjút készítettünk a neves röplabdázóval.

– Nagyon szeretek ide járni egy régi barátnőm idevalósi, most itt építkezik. Szeretem ezt a várost, mert olyan nagyon meleg, otthon érzem magam, pedig én alföldi lány vagyok. Nyáron megnéztük a strandot is, egyebek között a röplabdapályát, nekem ez szakmámba vágó. Felmértük a terepet, milyen állapotban van, beszéltünk a fürdő igazgatójával, hogy mit kéne ahhoz tenni, hogy kulturáltabb környezet legyen kialakítva egy nívósabb verseny megrendezése érdekében. Most már nagyon sokat adnak arra, hogy olyan környezet és pályák legyenek, amik a játékosoknak, nézőknek egyaránt megfelelnek. Minden körülmény adott hozzá, van benne fantázia. 

A beszélgetésen biztosan felmerül  a kérdés: milyen ember volt Mészöly Kálmán? Volt olyan arca, amit csak kevesen ismerhettek?

– Tulajdonképpen nyitott könyv volt az élete, a nyilvánosság előtt élt, egy nagyon őszinte ember volt. Közszereplőnek, mai csúnya szóval élve, celebnek számított. De ezáltal rengeteg cikkben, interjúban, minden a nyomtatott vagy digitális médiumban megjelent. Az az ember, akit a közönség ismert, ugyanaz volt, mint aki a magánéletben.

Mi a legnagyobb öröksége?

– Ezen még nem gondolkoztam. Épp a napokban a barátnőm felhívott, hogy egy interjú megy vele a rádióban, ami 1995-ben készült. És semmi újdonság nem volt benne, de akkor nagyon megfogalmazódott bennem, hogy az őszintesége és a nyíltsága, illetve a hazaszteretete az, ami úgy kivillant belőle – sugárzott belőle, hogy mennyire szereti a hazáját, a szakmáját. Az egész lényében őszinte volt, ez adta az értékét a munkájának. Ő mindig kiállt az igaza mellett, megmondta mindenkinek a véleményét, ha tetszett, ha nem. Viszont soha senki nem szúrt hátba. Úgy gondolom, ez is egy nagy érték, főleg, ha a mai eseményeket figyeljük.

A kapcsolatuk során hogyan viszonyultak a sporthoz? Aktívak maradtak az esküvőjüket követően is?

– Igen én, ki is járt a meccseimre, nagyon hangosan szurkolt nekünk. Nagyon értette a sportot, szerette is: a röplabdát, a futballt, mindenféle sportot – az enyémet, persze, kiemelten. Gyermekkorunk óta szerves része volt, mindketten válogatott szintű sportolók voltunk, napi téma volt azután is, hogy abbahagytuk. Az is egy érdekes dolog, hogy világversenyeken mindig totóztunk és versenyeztünk, melyikünk talál el több eredményt. 

És ki volt benne a jobb?

– Én, természetesen, többnyire én nyertem. Mindig pénzben játszottunk, a másikat addig nyaggattuk, amíg meg nem adta. Olyankor nagyon összevesztünk, mert többnyire én nyertem. “Gyöngyike, ezt honnan a fenéből tudtad?” Hiába, a női megérzés.

Önök együtt több, mint 100 évnyi sport tapasztalatot gyűjtöttek – miben változott a világ? Mire lenne szükség a mai sportéletben, amivel a fiatalokat is jobban meg lehetne ragadni?

– Nagyon fontosak a példaképek, én úgy gondolom, Kálmán az volt. Valaki, aki megmutatta, el lehet érni a kitűzött célokat és hogy ehhez milyen elvek szükségesek. A mi időnkben persze mások voltak a körülmények: a 70-es években nem volt számítógép, a média nem tudta úgy elvonni a fókuszt, mint ma, nekünk a sport volt az egyik legjobb kiugrási lehetőség, nagyon sokan tudtak kiteljesedni általa. Ma már más a helyzet, a mai fiataloknak túl sok minden köti le a figyelmét. De vannak biztató jelek, a lányok körében például egyre népszerűbb a röplabda, ezt statisztikai is alátámasztja. Én különösen ajánlom mindenkinek, mert nincs benne test-test elleni harc, és ez a sportág mindent átmozgat. Most mélyebben belelátok a dolgokba, hogy visszamentem a röplabdához. Nagy öröm ez számunkra, hogy ennyi fiatal kezdett el röplabdázni, rá kell fektetni az utánpótlásra a hangsúlyt.

A csütörtöki esemény egy kisfilm megtekintésével kezdődött, amely Mészöly Kálmán életéből és munkásságából szemezve tartalmazott képsorokat egy viszonylag humoros aláfestő zenével kísérve, amit ebből a célból szereztek. Emellett bemutattak egy sportolói kollekciót is, az NFC csapatának képviselői pedig egy különleges emléktárgyat vehettek át Bardi Gyöngyitől: 2018-ben Mészöly Kálmán életműdíjat kapott az év sportolója gálán, ennek műsorfüzetét dedikálta – ezt bulletint ajándékozták a helyi futballcsapatnak. Sok érdekes anekdota hangzott el a legendás futballista életével kapcsolatosan, nehéz lenne kiemelni, melyik ragadja meg legjobban Mészöly Kálmán örökségét.

De talán egy humoros és kissé romantikus történettel érdemes zárnunk ezt a cikket, méghozzá Gyöngyi és Kálmán megismerkedésével:

– Először 1982-ben találkoztam Kálmánnal, a repülőtéren – emlékezett vissza Gyöngyi – Éppen Isztambulba tartott a csapatunk, és mint kiderült, ő is a gépen utazott. Megvárakoztattak az indulással, bemondták, hogy az egyik utasra várnak, aki nem más volt, mint Kálmán – ugyanis túl sokat üldögélt a büfében. Aztán miután felszálltunk, nem elég, hogy miatta késtünk, még be is hívták őt a kapitány fülkébe. Utána hosszú évekig nem találkoztunk, aztán 1999-ben a Vasas közgyűlésén maga mellé ültetett, és azt mondta, soha többé nem enged el. Tartalmas, szép életünk volt – hangzott el a beszélgetésen.