"Mása nincs, folyton változik..."

A Múzeumok Éjszakája programsorozat nyitányaként péntek este a T25-ben a Jelenkor folyóirat főszerkesztője neves művészekkel együttműködve tartott Bertók László emlékestet.

A Múzeumok Éjszakája nyitányaként pénteken este a versein keresztül Ágoston Zoltán, a Jelenkor folyóirat főszerkesztője kalauzolta végig a közönséget a Kossuth-díjas Bertók László életútján.

– Nagyon kevés olyan kvázi kortárs költő van vagy volt, akinél ennyire erőteljesen megfigyelhető a sorsmintázat, akinek ennyire erősen összefügg a költészetével a traumatizált sors – hangzott el a T25 Művészeti Galéria és Közösségi Ház dísztermében.

Ugyanis Bertókot 1955 nyarán néhány verséért államellenes izgatás vádjával bebörtönözték (ennek dokumentációját Priusz (1994) c. prózai művében adta közre). A kiszabott nyolchónapos büntetést nem kellett végül egészében letöltenie, két hónap után ideiglenesen szabadlábra helyezték, de a kaposvári börtön mentálisan megviselte. Abban bízva, hogy enyhítő körülmény lesz, belépett a vései téeszbe, ahol fogatos, később pedig segédkönyvelő volt.

A börtön és az ezzel járó priusz közvetlenül is megnehezítette az életét, kétszer is sikertelenül felvételizett a pécsi jogi karra. 1959-ben aztán Nagyatádra került segédkönyvtárosként. Ekkor kezdett el újra verseket írni és publikálni. A költő pályája és a Jelenkor folyóirat elválaszthatatlanok voltak egymástól, élete végéig publikált a lapban, aminek főmunkatársa volt.

– Nagyatád azt jelentette Bertóknak, hogy újra visszakapaszkodhatott a normális életbe.

Természetesen elhangzott Bertók Nagyatád című verse is. Erről a főszerkesztő azt mondta: a vers mögött apró életrajzi tények bújnak meg, de megalkot belőle valamit, ami messze túl van az életrajzon, egy egész közösség számára alkotta.

Az emlékesten elhangzott verseket Frank Ildikó színművész adta elő, illetve Rozs Tamás csellóművész zenésítette meg.

Bertók László művei, illetve a költészetéhez kapcsolódó szakirodalom elérhető a Petőfi Irodalmi Múzeum által létrehozott Digitális Irodalmi Akadémián, aminek egyébként maga a költő is alapítója volt.