A magyar kultúra napjára

203 évvel ezelőtt, ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnusz kéziratát, ez a dátum pedig 1989 óta a magyar kultúra napjának számít. De számít-e manapság még a kultúra?

A világunkat nézve, amely leginkább a vesztébe rohan, és a mindennapjainkat látva, amelyek a mókuskerék pörgésétől hangosak, nem úgy tűnik, mintha a kultúra meghatározó vagy fontos dolog lenne. Ebben a mesterségesen generált zajban és az állandó digitális morajlásban az, ami igazán értékes, egykettőre elveszik. Pedig kultúra nélkül semmiféle nemzeti öntudat, sem a manapság oly sokat emlegetett szuverenitás nem létezik.

Ahogy Kodály Zoltán írta egyszer:

A kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.

A kultúra folyton változik – azonban az alapja, a kiindulási pontja örök érvényű és megváltozhatatlan. Korok és ideológiák jönnek-mennek, próbálják a maguk képére formálni az emberek gondolkodását, ám Balassi, Ady vagy József Attila sorai ugyanazok maradnak. Ebben a szerencsés helyzetben vagyunk mi, magyarok: a sort gyakorlatilag bármeddig folytathatnánk. Egy dallam, egy dal ma is ugyanazt üzeni, mint száz éve, és ha még lesz világunk száz év múlva, akkor is ugyanazt fogja.

A mi feladatunk az, hogy életben tartsuk ezt az örökséget, mert anélkül tényleg elveszünk. Ehhez pedig nem kell feltétlenül nagy gesztusokra gondolni: elolvasni egy verset, egy kortárs novellát, meghallgatni az elejétől a végéig egy magyar előadó lemezét, a telefon nyomkodása nélkül megnézni egy magyar filmet. 

Újra meg újra meg kell szereznünk a saját kultúránkat, hogy szilárd alapot adjunk a jövő generációinak. Ők majd úgyis a saját szájuk ízére formálják és alakítják át azt, de az igényt és az akaratot muszáj látniuk rajtunk.

Ma van a magyar kultúra napja. Kölcsey 203 évvel ezelőtt befejezte a Himnuszt, mi pedig minden nap dönthetünk róla, hogy mihez kezdünk az örökségünkkel, mert a kultúra csak annyit ér, amennyit használunk belőle – a polcon porosodó könyv nem kultúra, csak papír, azonban, ha belelapozunk megtölt minket gondolatokkal, érzésekkel, és higgyék el: ha már semmi más nem, a gondolatok és az érzések jelentik a különbséget aközött, hogy csak túléljük a napot, vagy valóban élünk is.

A kulturális központban 17 órától ünnepeljük a magyar kultúrát.