Édesanyák

Édesanya. Édesanyám. Anya. Egyszerű szavak, mégis annyi mindent jelentenek. Mindenkinek mást. Az édesanyákat köszöntjük.

Valakinek a biztonságot jelenti, másnak a békét, megint másnak a megnyugvást. Az örökös aggodalmat, főleg, amikor már felnövünk, és feltartózhatatlanul telik az idő. A kérdést, hogy még meddig maradhatunk gyerekek.

A szeretetet, a feltételek nélküli szeretet jelenti. A gondoskodást, a legszebb emlékeket, azt, amivé lettünk, hisz mi, gyermekek vagyunk számukra a tükör: ha belenéznek az arcunkba, abban látják meg azt, amit jól csináltak, azt, amit elrontottak, azt, amivé akarták, hogy legyünk és azt, amivé nem.

A biztonságot jelenti, hogy bárhol is vagyunk a világon, hozzájuk mindig visszamehetünk. Ha elrontjuk, ha újrakezdenénk, ha megnyugvásra vágyunk. 

Az állandót jelenti a folyamatosan, minden pillanatban változó világban. 

Anya. Egyszerű szó, mégis ezerféle, tízezerféle jelentése van, de a jelentésekben egyvalami közös: a hála, amiért a síró, magatehetetlen csecsemőből embert faragott, és nem várt érte soha semmit. Hálát sem.

Anyák, nagymamák, dédnagymamák. Mindent köszönünk, nemcsak ma, hanem az életünk minden pillanatában. Akkor is, amikor nem mondjuk ki. Főleg akkor.