Elkezdődött a csillagászati tavasz
Bár a napokban csípős reggelekre ébredtünk, ennek ellenére megérkezett a csillagászati tavasz. Egészen pontosan március 20-án 10:01 perckor. A mai a két nap egyike az évben, amikor a Nap pontosan keleten kel fel, és pontosan nyugaton nyugszik. Mindennek tetejébe még a boldogság világnapja is ma van.
Ma hivatalosan és visszavonhatatlanul véget ér a hosszú tél, megérkezett a csillagászati tavasz, illetve a tavaszi nap-éj egyenlőség. A természet is hasonlóképpen érzi, hisz egyre-másra borulnak virágba a fák, annak ellenére, hogy éjszakánként azért az elmúlt napokban többször fagyott. De ennek is hamarosan vége, köszönhetően a három úriembernek, Sándornak, Józsefnek és Benedeknek, akik, mint tudjuk, zsákban hozzák a meleget, legalábbis a néphagyomány szerint. Arra is ügyeltek a népi megfigyelők, hogy ha mégsem lenne igazuk, akkor az sem a megfigyelés hibája, hanem a három nevezetté, ugyanis nem bontották ki eléggé a zsák száját.
Ahogy az lenni szokott, számos népi hagyomány is élt még korábban az urak névnapjához kapcsolódóan, például Lábodon a fokhagymát Benedek napján vetették el, de szigorúan reggel 9 óra előtt. Ha az elvetni kívánt fokhagymával keresztet húztak az ajtóra, ágyra, a tyúkok óljára, akkor bizonyosan elkerülte ezeket a helyeket a későbbiekben (például a nyári napfordulókor) ólálkodó boszorkány. Bár ehhez már késő van, de a paprikát és a paradicsomot József napján kellett volna elvetni, ugyanis akkor lesz belőle jó palánta. Remélhetőleg a népi megfigyelés némi hibahatárral dolgozik, úgyhogy talán, ha a következő napok valamelyikén kerülnek földbe a magok, akkor sem kell szégyenkeznünk a pontosan vetők előtt.
Nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon valamilyen formában megünneplik a tavasz eljövetelét, ahogy tették ezt korábban is az emberek, az ókori Rómában például ekkor tartották a Ludi Floralest, ami Flora istennő (a virágok, a növényvilág, a rügyező fák, a fiatalság, a tavasz és a termékenység istennője) tiszteletére tartott termékenységünnep volt, igaz, pont a rómaiak voltak azok, akik finoman szólva is az egészségesnél gyakrabban tartottak ilyen jellegű ünnepségeket. A természet ébredése a germán és kelta népek hagyományaiban is jelentős szerepet játszott, ilyenkor nagy tüzet raktak, hogy elűzzék a hosszú sötétséget.
És ha már sötétség: hamarosan újra át kell állítani az órákat, méghozzá március 30-án hajnalban. Azt már le sem kéne írnunk, hogy előfordulhat, hogy ez lesz az utolsó óraátállítások egyike, hisz az elmúlt alkalmak során is leírtuk, azonban a döntéshozóknak – érthető módon – legkisebb bajuk is nagyobb ennél, úgyhogy, ha tippelnünk kéne, akkor még jó ideig velünk marad az óraátállítás intézménye.
Mindenesetre a boldogság világnapja is ma van, aminek az ötlete a Bhutánból származik, mondjuk azt hozzá kell tenni, hogy ők nem GDP-ben mérik a teljesítményüket, hanem bevezették a bruttó nemzeti boldogság fogalmát, ugyanis úgy gondolták, hogy az többet elárul, mint az előbbi. A Kína és India között elterülő buddhista országot mindössze 780 ezren lakják egy fél magyarországnyi területen, amelynek 70 százalékát erdő borítja, ami egyebek között a hópárducoknak és a vörös pandáknak is otthont ad. Egyébként a 780 ezer ember közel 20 különböző nyelven beszél, egy részük a hegyekben, másik részük termékeny völgyekben lakik harmóniában a természettel, így nem meglepő, hogy némileg közelebb érzik magukhoz a boldogságot. Az ENSZ 2013-ban vezette be világszerte a boldogság világnapját, bár vélhetően ettől nem lett senki boldogabb, de ha kimennek a mai szikrázó napsütésbe, azért mosolyt csalhat az arcukra a szikrázóan kék tavaszi égbolt.
