Látványos csillaghullás lesz húsvét után
Kedd hajnalban érdemes lesz az égre tekinteni, ugyanis óránként 5 – 20 hullócsillagot is láthatunk, de akár tűzgömb észlelésére is van esély. A Lyridákkal kapcsolatos első feljegyzés több mint 2700 éves. Persze, érdemes a megfigyeléshez olyan helyet választani, ami fényszennyezéstől mentes.
A Lant csillagkép küld égi ajándékot a csillaghullások szerelmeseinek kedden hajnalban.
Minden év április 22. táján vissza-visszatérő meteorraj mérsékelten sűrű hullócsillag zápora kedd hajnalban figyelhető meg a legjobban. Ekkor óránként akár húsz hullócsillag is megjelenhet az égbolton, amelyek között tűzgömbök is előfordulhatnak.
A meteorraj forrásaként az 1861-ben a Nap közelében járt Thatcher-üstököst azonosították, amely 417 év alatt kerüli meg a Napot.
A meteorraj nevét a Lyráról (Lant) kapta, mivel ez a csillagkép helyezkedik el a horizont felett a csillaghullás ideje alatt. A Lyridák az egyik legősibb ismert meteorraj: 2700 évvel ezelőttre sikerült visszavezetni a róla készült feljegyzéseket. Az időszámítás előtt 687-ből származó kínai feljegyzések szerint a rajnak különlegesen nagy volt az aktivitása, a meteorok az égboltról „úgy estek, akár az esőcseppek„.
A Lyridák meteorraj nagyjából 60 évente a szokásoshoz képest sokkal magasabb aktivitást produkál, a következő ilyen „kitörés” 2042-ben várható. Az utolsó látványos kitörés 1982-ben volt.
Nehéz lenne úgy az égre tekinteni, hogy annak részét ne énekelte volna meg valamilyen monda, ne övezné legenda, ne tartozna hozzá egy érdekes történet. A Lant csillagképpel sincs ez másképp.
A csillagkép egyike annak a 48 csillagképnek, amelyet Klaudiosz Ptolemaiosz sorolt fel még időszámításunk előtt kétszáz évvel. (Egyébként ő dolgozta ki a 17. századig biztosnak hitt világképet, mely szerint a Föld körül kering minden égitest, amit aztán Kopernikusz cáfolt meg, bár ezzel kapcsolatos művét vonakodott kiadni, ugyanis félt a katolikus egyház inkvizíciójától. Félelme nem volt alaptalan, bár őt nem, de a tudomány jeles művelői közül többeket megöltek vagy ellehetetlenítettek (Giordano Bruno; Galileo Galilei), akik hasonlóképpen vélekedtek, jelesül, hogy mégsem a Föld körül kering minden. Jelen korunkban is számtalan példát láthatunk arra, hogy a tudományt a legvérmesebb badarságokkal igyekeznek megcáfolni, de a tényekkel csak ideig-óráig lehet vitába szállni, azt is feleslegesen.)
Tragikus és rövid kitérőnk után érdemes megjegyezni, hogy a tárgyalt csillagkép legfényesebb csillaga a Vega, amely az ötödik legfényesebb égitest az északi félteke éjszakai égboltján. Azonban, hogy a fénylő, jámbor csillagunk ne csüggedjen, egyvalamiben első: 1857. júliusában készült róla egy fénykép, ennél korábban soha nem fotóztak le csillagot. Továbbá az univerzum szempontjából csak egy szempillantásnyi időt kell várnia arra, hogy a legfényesebb csillag címet büszkén viselhesse: ez 210 ezer év múlva következik be.
A lant (vagy líra) egy ókori görög hangszer, természetesen a mondákban is megjelent, legjelesebb művelője Orpheusz volt, sőt, egyenesen a hangszer feltalálójának tartották. Állítólag zenéjével le tudta csillapítani a vadállatokat, táncra perdültek a sziklák, és még a folyókat is képes volt megállítani. Némi túlzás elképzelhető ezekben a legendákban, de az biztos, hogy a hajósok is előszeretettel választották útitársnak, ugyanis a zenéje még a szirének énekénél is szebb volt, így a derék hajósok nem vágytak idő előtt kikötni a szép hangú, egyben pedig gyilkos szörnyek közelében.
Persze, Orpheusz sem volt tökéletes, történt ugyanis, hogy elveszítette a szerelmét, Eurüdikét. Bánatában lement az alvilágba, vitte magával a lantját, aminek hangjával meglágyította Hadész és Perszephoné szívét – ami előtte még senkinek sem sikerült. Mindenesetre Eurüdikét visszaengedték a földi világba, egyetlen feltételük volt csupán, hogy Orpheusz a lány előtt haladjon, és ne nézzen vissza. Azonban a szívnek a legritkább esetben lehet parancsolni, természetesen Orpheusz visszanézett, így Eurüdiké nem léphetett be a földi világba. Végül lantzene legjelesebb alakja bánatában Trákiába ment, ahol a pásztorok közt tengette bús napjait. Az ott élő leányok szerelmükkel ostromolták, azonban Orpheusz továbbra is elveszített szerelme után vágyott. Némi szerencsétlenségére a dühükben sok szörnyűségre képes menádok (Dionüszosz női követői) nemes egyszerűséggel széttépték a szomorú szerelmest, de előtte azon igyekeztek, hogy halálra kövezzék, azonban a zenétől megszelídült sziklák nem akarták megütni.
(Kiemelt kép: A Lyridák a német Schmerbeck település felett 2020-ban // Mario Hommes/DeFodi Images @ Getty Images. )
