Trágyát tettek a bejárathoz húsvéthétfőn, és egyéb húsvéti szokások

Összeszedtünk néhány olyan hagyományt, amely a húsvéthétfőhöz kapcsolódik. Mint mindig, most is segítségünkre volt Király Lajos Somogyi népszokások című páratlan műve.

A német lakosságú somogyi településeken, például Nágocson a legények tréfás(nak gondolt) dolgokat szoktak elkövetni: belopakodtak a lányos házak udvarára, szétszedték a szekeret, vagy szétdobálták a trágyadombot. Valószínűleg a házigazda ezt nem feltétlenül érezte tréfásnak, de a kaposhomokiak sem jártak sokkal jobban. A fiúk összeszedték a lótrágyát, majd az ház ajtaja elé dobálták. Igaz, ők legalább almát és narancsot tették „mögibe”. Végül is nem rá.

A húsvéti locsolásnak nincs olyan régre visszanyúló hagyománya Somogyban, mint ahogy gondolnánk, az előző század elején – 1915 körül – kezdett el elterjedni nálunk, előtte jobbára Kelet-Magyarországon volt szokás. A mai napot vízbevetőhétfőnek is nevezték, ugyanis még ötven évvel ezelőtt is elterjedt formájában vödörnyi vízzel locsoltak, vagy az itatóvályúba dobták a lányokat, akik a nemes alkalomra a legszebb ruhájukban pompáztak. Magát a locsolást már egyes feljegyzések szerint a 1300-as évektől végzik, jellemzően a szláv népek körében volt elterjedt, Magyarországon csak a 17. században írt róla először Apor Péter a Metamorphosis Transylvaniae című művében, jelesül: „…úrfiak, alávaló, fő és nemes emberek húsvét másnapján az az vízben vetü hétfün járták a falut, erősen öntözték egymást az leányokat hányták az vízben…”

Mindenesetre a locsolkodás nem volt semmivel sem különlegesebb felénk, mint az ország más tájain. Somogyaszalóban annyi főre terítettek, ahogy locsolót vártak, azt nem tudni, hogy mi történt, ha többen mentek. Azt tartották, hogy akihez a legtöbb locsoló megy, az hamarosan férjet talál, ami, lássuk be elég valószínű.

A keresztgyerekeket is húsvét hétfőjén ajándékozták meg, ilyenkor úgynevezett komajárást tartottak. Ez abból a szempontból volt érdekes, hogy sokan elég sajátosan értelmezték a komaságot, egy visszaemlékező, bizonyos Simon Edit például azt írta: „Úgy éreztem, hogy a fél falu a sógorom, a másik fele a keresztapám.”

A pásztorok ilyenkor gyűjtöttek adományt. A község által fogadott pásztoroknak ugyanis a húsvéti ételekből járt ételadomány. A derék pásztorok persze felkészülten, hosszú bottal érkezte, hogy minél több „likas kalács” kerüljön rá.

Jellemző volt még a húsvéti játszó. Ilyenkor a falu fiatalsága összejött, és sötétedésig játszottak. A kisebb lányok tojás- vagy narancsdobálást játszottak, az úgynevezett csingázást. Ez abból állt, hogy egymásnak dobálták valamelyiket, és amelyik leesett, azt megtisztították és megették, aki pedig nem tudta elkapni, azt megbüntették.

Buzsákon régi szokás volt a csácsálás, lényegében varázslást, amely megkeményíti a tojást, és az nem törik össze dobáláskor. Kókányoltak is, a hegyes végével felfelé tartották a tojást, a másik pedig szintén a hegyesebbik végével ráütött. Akinek eltörött, az lett a vesztes.

Látható, hogy számos szokás kapcsolódott ehhez a naphoz, a legnagyobb része már kiveszőben van, talán a locsolkodás még némileg tartja magát, de inkább a kisebbek körében.

(Felhasznált irodalom: Király Lajos: Somogyi népszokások I.; fotók: Somogy Táncegyüttes)